Beatles 50

Ha már kellőképp elkoptattuk az A-oldalt, ideje megfordítani a korongot:

A dupla A-oldalas kislemezzel együtt mától boltokban a Beatles hatodik albuma, a Rubber Soul.

Most már biztos, hogy véget ért az az időszak, amikor a BBC kedvéért újra felvették a dalaikat, csak hogy ott exkluzív adásban szólalhassanak meg. Arra is rájöttek, hogy a különböző tévéműsorokban könnyedén helyettesíthetik magukat konzervvideókkal. Ezek után miért ne lehetne megtenni azt is, hogy előre rögzített interjúkat küldenek szét, akár a tengerentúli piacokra? Meg lehet.

Néhány perccel ezelőtt elkészültek a hatodik nagylemez felvételeivel. 13 órája ülnek a stúdióban, most botorkálnak hazafelé az Abbey Roadról.

A hatodik album még távol van a késztől, de van más kötelezettségük is, amellyel el vannak maradva: a rajongói kluboknak küldendő karácsonyi kislemezt is ki kéne préselniük magukból, főleg miután három hete már felsültek egyszer. Az együttes nem pánikol, a producer annál inkább, meg is próbált két legyet ütni egy csapásra: a tegnapi stúdiónapon, amikor egy új Harrison-dallal küzdöttek, letett egy magnót a fiúk elé, hátha a karácsonyi anyagon felhasználható poénkodások is elhangzanak.

Az már egyértelmű, hogy a We Can Work It Out és a Day Tripper kislemezen jelenik meg, rajtuk kívül pedig mindössze hat dal* állt készen két nappal ezelőtt; édeskevés egy nagylemezhez. Márpedig legkésőbb december elején meg kell jelennie ahhoz, hogy a karácsonyi őrületben idén is a Beatles taroljon. A probléma csak az, hogy a szerzők kezdenek kifogyni a dalokból.

Ismerve a műfaj színvonalát, szinte hihetetlen, de a tegnapi és a tegnapelőtti napon egy egészen vállalható showműsort forgatott az együttes The Music of Lennon And McCartney címmel.

Ha nem is túl komolyan, de felmerült, hogy ne fogadják el az MBE*-kitüntetést, a júniusi sajtótájékoztató után azonban már nem volt visszaút. A királyi ház döntését nem várt felhördülés követte: a szemforgató megnyilatkozások után többen is akadtak, főleg háborús hősök, akik visszaküldték a kitüntetéseiket, mivel nem óhajtottak azonos plecsnit viselni egy beategyüttessel.

Tegnap 9 egész órán át próbálták és vették fel a McCartney-Asher saga legújabb epizódjából építkező I'm Looking Through You-t. A szerző pár hete még arra kérte barátnőjét, próbálja megérteni az ő álláspontját is ("try to see it my way" - énekli az azóta már végleges formáját elnyert We Can Work It Out-ban), most viszont már úgy érzi, nem is ismeri a nőt, akivel veszekszik ("I thought I knew you, what did I know?").

Öt stúdiónap után egyértelműek a jelek: a Beatles sokkal jobb formában van, mint az Help! felvételeinek hasonló idejében. Ehhez persze az is kell, hogy most nem rohannak sem filmet forgatni, sem turnézni, van idejük a stúdióban farigcsálni a részleteket, de ezek a körülmények nem jelentenének sokat, ha nem vadásznának hárman is új dalszerzési területeken.

Bár Paul McCartney és John Lennon egy ideje már nem vállvetve írják dalaikat, továbbra is a legjobbat hozzák ki egymásból. A félkész We Can Work It Out mccartney-s verzéihez tökéletesen illeszkedő, de eltéveszthetetlenül lennonos középrészt kanyarított a szerzőtárs.

Harrison dalának véglegesítésével kezdődött a tegnapi stúdióülés. A Don't Bother Me, az I Need You és a You Like Me Too Much után az If I Needed Someone így már a negyedik szerzeménye Harrisonnak, ami megjelenhet - és még alig kezdődtek meg a lemez felvételei. A nap nagy dobása azonban vitán felül az In My Life.

Karácsony előtt nem csak egy új albummal, hanem egy a slágerlistákat újra meghódítani képes kislemezzel is elő kell állni. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy Lennon, McCartney vagy akár Harrison újabb szerzeményei a jól bejáratott utakon haladva születtek volna, sokkal inkább az ismeretlen területek vonzzák mindhármukat.

Úgy látszik, a Beatles ráállt a humor-témára. Lehet, hogy az egyre jobb barátjukká váló marihuánának is szerepe van ebben, de inkább arról van szó, hogy a gyakran sehová sem vezető dalszövegeiket igyekeznek a zenéjükhöz méltó szintre emelni.

Ahhoz képest, hogy már hat hete mást sem csinálnak, mint dalt szereznek, indulhattak volna ígéretesebben is az új album tegnap megkezdődött felvételei.

Nem véletlenül ilyen nagy a csönd a Beatles háza táján. Hiába vezeti a Help! a listákat már vagy hat hete, a tavalyi és a tavaly előtti évhez hasonlóan a kiadó idén is elvárja, hogy az együttes kitermelje a második nagylemezt, így aztán október 12-én stúdióba is vonulnak. Az amerikai turné után most csak látszólag vannak tehát szabadságon, McCartney és Lennon gőzerővel írja az új számokat, Harrison sem tétlenkedik, Starr pedig apuka lett.

A Beatles mindent elért, amit a popszakmában el lehet; az őket övező őrület töretlen, bár a két hete zárult amerikai turné néhány foghíjas fellépő helyszíne arra enged következtetni, hogy kopik irántuk az érdeklődés.

Elég ciki, hogy egyetlen Beatles-koncertlemezt sem sikerült még piacra dobni. A Capitol már a tavalyi Hollywood Bowl-béli fellépésre úgy készült, hogy ősszel kiadja, de - néhány dal kivételével - annyira kiábrándítónak bizonyult a hangminőség, hogy letettek róla. Most viszont új, ráadásul dupla lehetőséget kaptak: az elmúlt két este a Beatles újra a Hollywood Bowl-ban lépett színpadra, így még válogathatnak is a felvételek között.

Aktív pihenéssel használja ki Los Angeles-i szabadnapjait a négy liverpooli. A Gábor Zsazsától bérelt Beverly Hills-i házban magányosan el tudják ütni az időt, kivéve, amikor néhány hölgyrajongó helikopterrel száll föléjük, hogy onnan próbáljon a medencéjükbe ugrani. Nem sok híja volt, hogy meg is tegyék.

A New York-i gigakoncert óta az együttes nem nagyon lát mást, mint hotelt, repteret, stadiont: Toronto után jött Atlanta, majd következett Houston, Chicago, Minneapolis, Portland, most pedig Los Angelesben kapcsolódhatnak ki, pár napig ugyanis nincs fellépés.

A New Yorkban indult észak-amerikai turné második, torontói állomásán Lennon úgy belejött a könyökkel glissandózásba, hogy szervizbe kellett vinni hangszerét, a tegnapi atlantai bulin így egy kölcsön Vox orgonán kísérhette le az I'm Down-t.

Tavaly is, idén is léptek már fel stadionban. Ekkora közönség előtt azonban még soha. 55,6 ezer ember sikítozása közepette játszani akkor is zavarba ejtő feladat, ha a négy Beatle történetesen két éve ebben az őrületben éli az életét.

A Blackpoolban két hete történteket még talán-talán lehetett ártatlan csipkelődésnek vélni, a tegnap esti Ed Sullivan Show során viszont Lennon már teljesen nyilvánvalóan adott hangot nemtetszésének partnere szólózása miatt.

Ha kezdő folk banda vagy, juss be a Cavernbe, vétesd észre magad Brian Epsteinnel, és máris ugyanannál a NEMS-nél menedzselnek, ahol a Beatlest. Nem kell beérned ennyivel: győzd meg a menedzsert, hogy egy Lennon-McCartney dalból többet is ki tudnál hozni, mint maguk a szerzők.

Majdnem sikerült az A Hard Day's Night-hoz hasonlóan kizárólag saját szerzeményekkel megtölteni a lemezt. Mivel azonban a That Means A Lot-tal és az If You've Got Trouble-lal felsültek, a Yes It Is-t és az I'm Down-t pedig kislemezek B-oldalán szórták el, kénytelenek voltak két feldolgozással kiegészíteni a tizenkét saját számból álló hanganyagot. A "Williams-napon" rögzített két dalból a Dizzy Miss Lizzy-nek jutott hely, a Bad Boy (egyelőre?) csak az amerikai piacon boldogítja a rajongókat. Starrnak, ahogy a Beatles For Sale felvételei során is történt, az utolsó pillanatban találtak megfelelő énekelnivalót: ez lett a színpadon korábban sosem (azóta már annál inkább) játszott Act Naturally.