Beatles 50

Tavaly még örültek neki, amikor egy színpadi monitornak köszönhetően váratlanul hallották is, mit játszanak egy koncerten, most viszont csak azzal szembesítette őket a viszonylag csendes japán közönség, hogy csapnivaló a színpadi teljesítményük.

Mivel a lemezfelvétel jócskán elhúzódott, sem idejük, sem cérnájuk nem volt felkészülni a múlt pénteken megkezdődött világkörüli turnéra - ami meg is látszik. Leszámítva a New Musical Express május eleji gáláját, több mint fél év után találták magukat színpadon, és rögtön hat darab félórás koncertet kellett adniuk három NSZK-városban: először Münchenben, majd Essenben, végül a jó öreg Hamburgban, ahová három és fél év után tértek vissza.

Bocs, srácok, lebuktatok. Olvasóink jelentették, hogy tegnap mind a négy Beatle-t látták, amint többek között George Martin társaságában a CTS londoni stúdiójába érkeznek. Az ok: a BBC le fogja adni a tavaly augusztusi Shea Stadium-béli koncertet, de mivel a hangot nem sikerült megfelelő minőségben rögzíteni, nincs mese, utólag kell rájátszani a meglévő képsorokra.

A hétvégén véget ért a tíznapos brit turné, amely során nyolc város kilenc helyszínén tizennyolcszor játszották el ugyanazt a tizenegy számot. Az újabb dalok közül mindössze négyet válogattak be: az új kislemez mindkét A-oldalát, a Rubber Soul-ról pedig a Nowhere Man-t és - első alkalommal egy Harrison-szerzeményt - az If I Needed Someone-t. McCartney térfoglalását jelzi, hogy a Yesterday visszakerült a műsorba, méghozzá úgy, hogy egy elektromos zongorán kísérve magát egymaga adta elő; a blackpooli és a New York-i eset után ez mindenképp váratlan fordulat.

A dupla A-oldalas kislemezzel együtt mától boltokban a Beatles hatodik albuma, a Rubber Soul.

Elég ciki, hogy egyetlen Beatles-koncertlemezt sem sikerült még piacra dobni. A Capitol már a tavalyi Hollywood Bowl-béli fellépésre úgy készült, hogy ősszel kiadja, de - néhány dal kivételével - annyira kiábrándítónak bizonyult a hangminőség, hogy letettek róla. Most viszont új, ráadásul dupla lehetőséget kaptak: az elmúlt két este a Beatles újra a Hollywood Bowl-ban lépett színpadra, így még válogathatnak is a felvételek között.

A New Yorkban indult észak-amerikai turné második, torontói állomásán Lennon úgy belejött a könyökkel glissandózásba, hogy szervizbe kellett vinni hangszerét, a tegnapi atlantai bulin így egy kölcsön Vox orgonán kísérhette le az I'm Down-t.

Tavaly is, idén is léptek már fel stadionban. Ekkora közönség előtt azonban még soha. 55,6 ezer ember sikítozása közepette játszani akkor is zavarba ejtő feladat, ha a négy Beatle történetesen két éve ebben az őrületben éli az életét.

A Blackpoolban két hete történteket még talán-talán lehetett ártatlan csipkelődésnek vélni, a tegnap esti Ed Sullivan Show során viszont Lennon már teljesen nyilvánvalóan adott hangot nemtetszésének partnere szólózása miatt.

Lennon egoját McCartney a Can't Buy Me Love-val szurkálta meg először, a Yesterday-jel pedig valószínűleg maradandó károsodást okozott.

Aligha lehetett volna szerencsésebben összepárosítani két új Beatles-dalt. A mély, de metsző humorú Lennon és a komolykodónak mondott melodista McCartney mintha szerepet cserélt volna. A magába forduló, épp a "kövér Elvis" korszakát élő Lennon az A-oldalon segítségért kiált, a lemez megfordítása után pedig McCartney mintha pont ebből űzne gúnyt.

"McCartney mintha nem lenne alkotóereje csúcsán: a héten rögzített dalainak minősége nem közelíti meg a partnere által jegyzettekét, és ami a nagyobb probléma, a saját tavalyi szerzeményeiét sem" - írtuk aggódva februárban, amikor a film betétdalaival elkészültek. Tegnap óta viszont újra Lennon önbecsülését kell félteni, nem McCartney kreatív energiáit.