Beatles 50

Az éjjel befejeződtek a hetedik album felvételei, az együttes három tagja ebben a percben botorkál ki az Abbey Road-i stúdióból. Nem elírás, valóban csak hárman indulnak most haza.

Már rég kész kéne lennie az új lemeznek, de sokszor annyira belefeledkeztek a stúdiómunkába, hogy alaposan megcsúsztak. Sokáig nem húzhatják az időt, mivel jövő pénteken már Münchenben kell színpadra állniuk.

A Beatles második lemezére írta első szösszenetét, az ötödik és a hatodik albumra már két-két szerzeménye is felfért, a most készülő korongra viszont már a harmadik Harrison-dal is elkészült.

Ringo Starrt annyira imádják a gyerekek, hogy Paul McCartney számára evidens volt, előbb-utóbb ír neki egy gyerekdalt, legyen mivel szórakoztatnia a kis anyaszomorítókat.

Bob Dylan, aki két éve mutatta be egymásnak a négy Beatle-t és a marihuánát, tegnap éjjel egész biztos, hogy valami keményebbet szedett be, méghozzá nem máshol, mint Kenwoodban, John Lennon Weybridge-i házában.

Az elmúlt két nap során két McCartney dalt is fúvósokkal díszítettek. A Got To Get You Into My Life-hoz három trombitás és két tenorszaxofonos* érkezett, a For No One-hoz pedig a szigetország egyik legkiválóbb kürtmuzsikusa, Alan Civil.

Legkésőbb tavaly ilyenkor a Beatles megtanulta ezt a leckét.

Akkor azért vonultak stúdióba, hogy két számot még hozzácsapjanak ahhoz a koronghoz, amelyik az USA-ban korábban megjelent lemezekről lespórolt dalokat vonultatta fel. A Dizzy Miss Lizzy és a Bad Boy hamar ki is jött a Beatles VI-re keresztelt amerikai lemezen. Előbbi aztán Angliában a Help!-en találta meg a helyét, utóbbival viszont egyáltalán nem találkozott a brit közönség - nem mintha sokat vesztettek volna.

Az Abbey Road-i stúdió légkörében minden nap újabb tónusokban szikrázik a kreatív felhő. A tegnapi már a negyedik nap volt, amit (részben vagy egészben) az I'm Only Sleeping című Lennon-dal kidolgozására fordítottak, csillapíthatatlan kísérletezési kedvvel.

Nem tudjuk megítélni, hogy a kétperces felvételnek valóban köze van-e az együtteshez, azt mindenesetre a neve elhallgatását kérő forrásunk sem állítja, hogy a nyolc vonós között bármelyik Beatle ott ülne. Azt viszont igen, hogy a szólamokat Paul McCartney új dalához George Martin komponálta és vezényelte, három egész nappal ezelőtt, az Abbey Road-i 2. stúdióban.

A múlt héten még a Dr. Robert után két új dallal foglalkoztak, és további fejlesztéseket eszközöltek a Mark I-on. Az egyik új szám Harrisonnak abból a frusztrációjából fakad, hogy alig marad valami a pénzből, amit keresnek, mert a nagyját elviszi az adóhatóság.

Egyszer volt, hol nem volt, az Atlanti-óceánon is túl, New York városában élt egy német orvos, akit úgy hívtak, Dr. Robert Freymann. Rendkívüli népszerűségnek örvendett a világ hírességeinek körében, mivel "éjjel-nappal, egyáltalán bármikor" a rendelkezésükre állt, ha "új és jobb" emberekké akartak válni.

A Paperback Writer után álltak neki, tegnap pedig be is fejezték a következő kislemez B-oldalára szánt dalt, a Rain-t.

Hogy a különböző szereknek vagy változó zenei ízlésüknek köszönhető, azt nem tudni, de az együttes mindhárom dalszerző tagja egyre erőteljesebben vonzódik a monotóniához.

Az a baj, hogy mivel az idei év első napján a Rubber Soul-ra utalva leírtuk, hogy "a folyamatos stúdiókísérletezések pedig semmi korábbihoz nem hasonlítható atmoszférát teremtettek", nehéz hitelesen beszámolni arról a forradalomról, amit a négy Beatle, George Martin és a hangmérnökké előlépett Geoff Emerick az elmúlt két nap során az Abbey Road 3. stúdiójában véghezvitt.

Ő az az ember, aki az utolsó pillanatban lecsapott a Beatlesre. Ma már elképzelhetetlen, de ha azon a bizonyos három és fél évvel ezelőtti napon - amely pillanattól kezdve ezen a blogon figyelemmel kísérjük az együttes pályáját - George Martin nem ad esélyt a liverpooli négyeknek, könnyen lehet, hogy feladják a küzdelmet, és John Lennonnak, Paul McCartneynak, George Harrisonnak, Pete Bestnek ma polgári foglalkozása lenne (nem beszélve Ringo Starr-ról, akinek nevét soha senki nem emlegette volna a négy Beatle-ével egy mondatban).

Ha már kellőképp elkoptattuk az A-oldalt, ideje megfordítani a korongot:

Néhány perccel ezelőtt elkészültek a hatodik nagylemez felvételeivel. 13 órája ülnek a stúdióban, most botorkálnak hazafelé az Abbey Roadról.

Felesleges az azzal kapcsolatos aggodalmaskodás, hogy vajon képes-e a Beatles elegendő dalt kipréselni magából az új lemezhez; úgy néz ki, tudják, mit csinálnak. Tegnap (pontosabban már ma) a legnagyobb lelki nyugalommal álltak neki az I'm Looking Through You-nak, annak ellenére, hogy először két hete, másodszor múlt héten sültek fel vele. Azóta elkészült hozzá egy vállalható középrész, így hajnali 4-re ez a szám is elnyerte végleges formáját.

A hatodik album még távol van a késztől, de van más kötelezettségük is, amellyel el vannak maradva: a rajongói kluboknak küldendő karácsonyi kislemezt is ki kéne préselniük magukból, főleg miután három hete már felsültek egyszer. Az együttes nem pánikol, a producer annál inkább, meg is próbált két legyet ütni egy csapásra: a tegnapi stúdiónapon, amikor egy új Harrison-dallal küzdöttek, letett egy magnót a fiúk elé, hátha a karácsonyi anyagon felhasználható poénkodások is elhangzanak.

Az már egyértelmű, hogy a We Can Work It Out és a Day Tripper kislemezen jelenik meg, rajtuk kívül pedig mindössze hat dal* állt készen két nappal ezelőtt; édeskevés egy nagylemezhez. Márpedig legkésőbb december elején meg kell jelennie ahhoz, hogy a karácsonyi őrületben idén is a Beatles taroljon. A probléma csak az, hogy a szerzők kezdenek kifogyni a dalokból.

Öt stúdiónap után egyértelműek a jelek: a Beatles sokkal jobb formában van, mint az Help! felvételeinek hasonló idejében. Ehhez persze az is kell, hogy most nem rohannak sem filmet forgatni, sem turnézni, van idejük a stúdióban farigcsálni a részleteket, de ezek a körülmények nem jelentenének sokat, ha nem vadásznának hárman is új dalszerzési területeken.

Bár Paul McCartney és John Lennon egy ideje már nem vállvetve írják dalaikat, továbbra is a legjobbat hozzák ki egymásból. A félkész We Can Work It Out mccartney-s verzéihez tökéletesen illeszkedő, de eltéveszthetetlenül lennonos középrészt kanyarított a szerzőtárs.

Tegnap nem volt valami nagy formában az együttes, szerencse, hogy nem az Abbey Roadon kellett folytatniuk a lemezfelvételeket, hanem a Marquee Studioban gyűltek össze, hogy a szokásos ökörködésekkel tarkított karácsonyi kislemezüket rögzítsék, amelyeket hagyományosan a rajongói klubok tagjai kapnak meg exkluzívan.

Harrison dalának véglegesítésével kezdődött a tegnapi stúdióülés. A Don't Bother Me, az I Need You és a You Like Me Too Much után az If I Needed Someone így már a negyedik szerzeménye Harrisonnak, ami megjelenhet - és még alig kezdődtek meg a lemez felvételei. A nap nagy dobása azonban vitán felül az In My Life.

Karácsony előtt nem csak egy új albummal, hanem egy a slágerlistákat újra meghódítani képes kislemezzel is elő kell állni. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy Lennon, McCartney vagy akár Harrison újabb szerzeményei a jól bejáratott utakon haladva születtek volna, sokkal inkább az ismeretlen területek vonzzák mindhármukat.