Egyáltalán nem törvényszerű, hogy a Beatles ma is sok lépéssel versenytársai előtt jár, ahogy az sem, hogy ennyi sikerrel a hátuk mögött felderítetlen területek meghódításán munkálkodik.
Az 1963-ban kitört Beatlemánia néhány nappal később Amerikára is átterjedt, zenéjük a kereskedelmi siker mellett a kritikát is egyre inkább lenyűgözte, első filmjük fogadtatása sem volt kedvezőtlen; két év leforgása alatt jóformán mindent elértek. Ezek után nem lett volna meglepő, ha alulmotiváltság következtében ugyanolyan tempóban kezdenek lefelé iszkolni a csúcsról, mint amilyenben felértek oda.
A tavalyi év első felében produkáltak is aggasztó tüneteket. Egy kétes minőségű filmre három hónapjuk is elment, amelynek forgatása alatt marihuánafogyasztásuk kapitális méreteket kezdett ölteni. Kreatív energiáik tompulásának bizonyítéka annak ellenére is a korábbiak színvonalától elmaradó Help! album, hogy vitán felül akadnak rajta emlékezetes darabok. A keserédes mérföldkövet a Yesterday júniusi felvétele jelentette: mindannyian tudták, hogy remekművel van dolguk, forradalmi hangszerelése már-már műfaji határokat feszeget, mivel azonban McCartney-szólószámként került szalagra, feszültség keletkezett az együttes két fő szerzője között.
Forrás: Pinterest
A Beatlest övező őrület mintha némileg alábbhagyott volna a tavalyi év során. Néhány európai koncerten feltűnően sok szék maradt üresen, sőt, Salzburgba érkezésükkor ellentüntetők is megjelentek a reptéren. Amerikában viszont minden állomáson a szokásos káosz uralkodott, a New York-i Shea Stadium-béli fellépésük pedig soha nem látott tömeget vonzott.
Exkluzív BBC-rádiófelvételre 1965 során már csak egyetlen egyszer került sor, ma már biztosak lehetünk benne, hogy az volt az utolsó. Radikálisan lecsökkentek a tévészereplések is, sőt, az év végére arra is rájöttek, hogy ha konzervvideókat készítenek a dalaikhoz, még kevesebb meghívásnak kell a jövőben eleget tenniük. Két éve Lennon még arra használta a Royal Variety Performance-t, hogy az anyakirályné jelenlétében szóljon be a megvetett elitnek, a következő két évben viszont már udvariasan visszautasították a meghívást (annak ellenére, hogy időközben megkapták az MBE-kitüntetést is). Kevésbé problematikus, hogy idén már nem vállalták el a The Beatles’ Christmas Shows című rémes fellépéssorozatot, hosszú téli szabadságuk így már a decemberi brit turné lezárultával megkezdődött.
Jól látszik tehát, hogy az együttes egyre inkább igyekszik elvonulni a rivaldafény elől, és az év eleji baljós jelek ellenére ma már fellélegezhetünk: nem kell félteni őket az eltunyulástól. Nyáron még akár irigykedhettek is a riválisok friss produktumaira, az egy hónapja megjelent Rubber Soul albummal – és nem mellesleg a dupla A-oldalas kislemezzel – hatalmas tekintélyt parancsoltak maguknak. Dalaik ma már legalább annyira hatnak az elmére, mint a zsigerekre, a folyamatos stúdiókísérletezések pedig semmi korábbihoz nem hasonlítható atmoszférát teremtettek.
A Beatles mai zenéjének talán az a legizgalmasabb üzenete, hogy az útnak, amit épp felfedeznek, csak az elején járnak. Ha tartják az irányt, boldog újévünk lesz.
