Ki gondolná, hogy egyik Beatle-nek sincs tapasztalata a marihuánával? Bob Dylanben ez a lehetőség fel sem merült...

A sajtó által „protest énekes”-ként emlegetett Dylan ma az egyetlen John Lennonhoz és Paul McCartneyhoz mérhető dalszerző-előadó, még ha ismertsége és elismertsége meg sem közelíti a liverpooliakét. Inkább ő inspirálja a Beatlest, mint viszont, de minden szkepszisével együtt őt is hatalmába kerítette az együttes eredetisége. Ha nem így lenne, a tegnap esti koncert után Al Aronowitz nem mutatta volna be őket egymásnak a Beatles szállásán, a New York-i Delmonico Hotelben.

Forrás: Ultimate Classic Rock

Mintha mi sem volna természetesebb, Dylan hamar felajánlotta, hogy teker nekik egy jointot, mire vendéglátói lányos zavarba jöttek; kénytelenek voltak bevallani, hogy életükben nem szívtak még füvet.

 „Na de hát ti énekeltek erről!” – értetlenkedett Dylan.

„Melyik dalban is?” – nyögte ki nagy nehezen Lennon.

„And when I touch you (…) I get high, I get high...” – zendített rá Dylan az I Want To Hold Your Hand-re.

„Nem is ez a szöveg. Hanem az, hogy „»I can’t hide, I can’t hide«” – így Lennon. A „nem titkolhatom”- ot bizony Dylan behallózta, úgy értette, „be vagyok tépve”.

A spangli időközben el is készült, Lennon udvariasan átadta az első szippantás jogát Starrnak (mondván, ő az „előkóstolója”), aki olyannyira nem volt tisztában a kézről kézre járó joint etikettjével, hogy maga szívta el az egészet. Utánpótlás persze volt bőven, néhány perc leforgása alatt mindannyian ott ültek elnehezedve, fülig érő szájjal, tele világmegváltó gondolattal. McCartney egyenesen azt állította, „most gondolkozom először, úgy rendesen”. A szintén jelen lévő road menedzsert, Mal Evanst meg is kérte, jegyezzen le mindent, amit mond.

A fiúkat általában rendreutasító, mindig józan menedzser, Brian Epstein sem maradt ki a buliból, sőt, testen kívüli élményben is része volt: a plafonon saját magát vélte látni. Ahogy McCartney is, azzal a nem csekély különbséggel, hogy az ő elméje mind a négyüket felrepítette a mennyezetre. Aligha fogta fel, de ez csak egy újabb jele annak, milyen mély az együttes lelki összetartozása, különösen McCartney zsigereiben.

Kérdés, ma este képesek lesznek-e színpadra állni. Az viszont biztosnak látszik, hogy két jó barátot is szereztek tegnap éjjel: Bob Dylant és a füvet. Persze ha valamikor délelőtt felébrednek, és meglátják Mal Evans cetlijét, amelyen csak annyi áll, „hét szint van”, lehet, hogy kénytelenek lesznek revideálni álláspontjukat arról, melyik is az az állapot, amikor úgy igazán gondolkozni képesek.