Felesleges az azzal kapcsolatos aggodalmaskodás, hogy vajon képes-e a Beatles elegendő dalt kipréselni magából az új lemezhez; úgy néz ki, tudják, mit csinálnak. Tegnap (pontosabban már ma) a legnagyobb lelki nyugalommal álltak neki az I’m Looking Through You-nak, annak ellenére, hogy először két hete, másodszor múlt héten sültek fel vele. Azóta elkészült hozzá egy vállalható középrész, így hajnali 4-re ez a szám is elnyerte végleges formáját.
A tegnapi felvételi napot azonban egy friss és ténylegesen közös Lennon-McCartney szerzemény, a The Word aranyozta be.
A Norwegian Wood esetében még csak gyanús volt, hogy a szöveg akár fontosabb is lehet, mint maga a zene, ezúttal viszont egészen nyilvánvalóan ez a helyzet. A szerelem-szeretet témakör már nem könnyed párkapcsolatokban jelenik meg, hanem életfilozófiaként: a dal szinte vallásos meggyőződéssel sulykolja, hogy a szeretet a válasz az élet nagy kérdéseire, és ha ez még nem volna elég, a hallgatót az üzenet terjesztésére szólítja fel.
John Lennon és Paul McCartney, úgy látszik, elérkezettnek látja az időt, hogy utat mutasson rajongóinak, ahelyett, hogy kiszolgálnák őket. Meggyőződésük, hogy helyes úton járnak; hallgassuk csak meg, milyen átéléssel üvölti fel Lennon a legkarakteresebb sorokat:
„In the beginning I misunderstood, But now I've got it, the word is good.”
„Everywhere I go I hear it said, In the good and bad books that I have read.”
„Now that I know what I feel must be right, I'm here to show everybody the light.”
Mondani sem kell, mind a négyen alaposan kitesznek magukért a felvétel során, már csak a keverésen múlik, mennyire lesz lélegzetelállító a hangzás – alig várjuk a megjelenést. Addig is itt a Lennon által letisztázott, McCartney által kipingált sajtpapír a dalszöveggel:
Forrás: Pop Matters
11 dalt tehát felvettek (nem számítva a 12-Bar Original-t), 14-re van szükség a komplett albumhoz, márpedig a mai lesz az utolsó stúdiónapjuk. Lehetetlen küldetés? Amilyen formában vannak, aligha.
