Beatles 50

A múlt héten véget ért, fizikai atrocitásoktól sem mentes távol-keleti turné után George Harrison-t a nyár további programjairól kérdezték. A válasz: „pár hétig lábadozunk, aztán megyünk, megveretjük magunkat Amerikában is”...

Amíg ők energiát gyűjtenek a tortúrához – amit egyre kevesebb értelme van koncertezésnek nevezni –, már préselik az augusztus elején a boltokba kerülő, hetedik nagylemezüket. A minden eddiginél nagyobb dobásnak ígérkező albumról már a megjelenés előtt igyekszünk kiszivárogtatni néhány dalt - de nem itt, hanem egy új felületen.

Mától a Beatles történetét a beatles50.blog.hu-on követhetitek. 

A manilai rémálom után mindannyian az édes otthonra vágytak, de előtte két nap erejéig útba ejtették Indiát. Annak ellenére nem sikerült itt sem eltűnniük a világ szeme elől, hogy nem volt sem fellépésük, sem hivatalos programjuk. A reptéren tömegek várták őket, a szálloda körül pedig szabályos sátortábor alakult ki.

Japánban csak a Budokant "szentségtelenítették meg", a Fülöp-szigeteken viszont az elnöki házaspárt törölték képen - anélkül, hogy tudtak volna róla.

Tavaly még örültek neki, amikor egy színpadi monitornak köszönhetően váratlanul hallották is, mit játszanak egy koncerten, most viszont csak azzal szembesítette őket a viszonylag csendes japán közönség, hogy csapnivaló a színpadi teljesítményük.

Mivel a lemezfelvétel jócskán elhúzódott, sem idejük, sem cérnájuk nem volt felkészülni a múlt pénteken megkezdődött világkörüli turnéra - ami meg is látszik. Leszámítva a New Musical Express május eleji gáláját, több mint fél év után találták magukat színpadon, és rögtön hat darab félórás koncertet kellett adniuk három NSZK-városban: először Münchenben, majd Essenben, végül a jó öreg Hamburgban, ahová három és fél év után tértek vissza.

Az éjjel befejeződtek a hetedik album felvételei, az együttes három tagja ebben a percben botorkál ki az Abbey Road-i stúdióból. Nem elírás, valóban csak hárman indulnak most haza.

Ha lenne több idejük, boldogan elszöszölnének még, de mivel pénteken már Münchenben lépnek fel, kizárólag a mai napjuk van arra, hogy felvegyenek egy utolsó számot az új albumra.

Ez is megtörtént. Mától cenzúrázott lemezborítóval kapható az amerikai lemezboltokban a Yesterday... And Today című kiadvány.

Már rég kész kéne lennie az új lemeznek, de sokszor annyira belefeledkeztek a stúdiómunkába, hogy alaposan megcsúsztak. Sokáig nem húzhatják az időt, mivel jövő pénteken már Münchenben kell színpadra állniuk.

Az amcsik sem teljesen normálisak, de kezdjük az elejéről.

Fél év. Ilyen hosszú ideig még nem váratta rajongóit az együttes új kislemezzel. Nemcsak ebből, hanem a tegnap boltokba került Paperback Writer / Rain hanganyagából is tisztán hallatszik, hogy a kereskedelmi szempontok egyre kevésbé érdeklik őket. Nem próbálnak már megfelelni a közönség igényeinek, inkább járatlan utakra próbálják terelni őket, miközben maguk is csak most fedezik fel ezeket. A tavaly év végi We Can Work It Out / Day Tripper-hez képest, amely minden invenciója ellenére igyekezett a rajongói hallójáratokhoz is idomulni, ez a fő elmozdulás.

A Beatles második lemezére írta első szösszenetét, az ötödik és a hatodik albumra már két-két szerzeménye is felfért, a most készülő korongra viszont már a harmadik Harrison-dal is elkészült.

Ringo Starrt annyira imádják a gyerekek, hogy Paul McCartney számára evidens volt, előbb-utóbb ír neki egy gyerekdalt, legyen mivel szórakoztatnia a kis anyaszomorítókat.

Bob Dylan, aki két éve mutatta be egymásnak a négy Beatle-t és a marihuánát, tegnap éjjel egész biztos, hogy valami keményebbet szedett be, méghozzá nem máshol, mint Kenwoodban, John Lennon Weybridge-i házában.

Fél éve jöttek rá, hogy nem kell minden vacak tévéfelkérést elvállalni, egyszerűbb konzervvideókat készíteni, és azokat küldözgetni maguk helyett. A néhány hét múlva megjelenő kislemezükre a Paperback Writer és a Rain kerül, tegnapelőtt ezekhez forgattak klasszikus tátogós, tegnap pedig már valamivel formabontóbb, kültéri felvételeket.

Az elmúlt két nap során két McCartney dalt is fúvósokkal díszítettek. A Got To Get You Into My Life-hoz három trombitás és két tenorszaxofonos* érkezett, a For No One-hoz pedig a szigetország egyik legkiválóbb kürtmuzsikusa, Alan Civil.

Legkésőbb tavaly ilyenkor a Beatles megtanulta ezt a leckét.

Akkor azért vonultak stúdióba, hogy két számot még hozzácsapjanak ahhoz a koronghoz, amelyik az USA-ban korábban megjelent lemezekről lespórolt dalokat vonultatta fel. A Dizzy Miss Lizzy és a Bad Boy hamar ki is jött a Beatles VI-re keresztelt amerikai lemezen. Előbbi aztán Angliában a Help!-en találta meg a helyét, utóbbival viszont egyáltalán nem találkozott a brit közönség - nem mintha sokat vesztettek volna.

Az Abbey Road-i stúdió légkörében minden nap újabb tónusokban szikrázik a kreatív felhő. A tegnapi már a negyedik nap volt, amit (részben vagy egészben) az I'm Only Sleeping című Lennon-dal kidolgozására fordítottak, csillapíthatatlan kísérletezési kedvvel.

Hosszú hónapok után nemcsak egy fellépéssel, BBC-interjúkkal is életjelt adott magáról az együttes. Tegnap Brian Matthew először az egész csapatot ültette le, hogy a Saturday Club 400. műsorában beszéltesse őket készülő új lemezükről.

Négy és fél hónappal az után, hogy utoljára színpadon álltak, tegnap öt dalt adtak elő a londoni Empire Poolban, a New Musical Express menetrendszerű gáláján.

Nem tudjuk megítélni, hogy a kétperces felvételnek valóban köze van-e az együtteshez, azt mindenesetre a neve elhallgatását kérő forrásunk sem állítja, hogy a nyolc vonós között bármelyik Beatle ott ülne. Azt viszont igen, hogy a szólamokat Paul McCartney új dalához George Martin komponálta és vezényelte, három egész nappal ezelőtt, az Abbey Road-i 2. stúdióban.

A múlt héten még a Dr. Robert után két új dallal foglalkoztak, és további fejlesztéseket eszközöltek a Mark I-on. Az egyik új szám Harrisonnak abból a frusztrációjából fakad, hogy alig marad valami a pénzből, amit keresnek, mert a nagyját elviszi az adóhatóság.

Egyszer volt, hol nem volt, az Atlanti-óceánon is túl, New York városában élt egy német orvos, akit úgy hívtak, Dr. Robert Freymann. Rendkívüli népszerűségnek örvendett a világ hírességeinek körében, mivel "éjjel-nappal, egyáltalán bármikor" a rendelkezésükre állt, ha "új és jobb" emberekké akartak válni.

A Paperback Writer után álltak neki, tegnap pedig be is fejezték a következő kislemez B-oldalára szánt dalt, a Rain-t.

Hogy a különböző szereknek vagy változó zenei ízlésüknek köszönhető, azt nem tudni, de az együttes mindhárom dalszerző tagja egyre erőteljesebben vonzódik a monotóniához.