Beatles 50

Harrison rákattant. Ő nem annyira az LSD-re, mint az indiai zenére. Már a Norwegian Wood-ban megszólaltatta a szitárt, de a tegnapi felvételi napon egy teljes egészében indiai ihletésű számhoz fogtak hozzá.

Az a baj, hogy mivel az idei év első napján a Rubber Soul-ra utalva leírtuk, hogy "a folyamatos stúdiókísérletezések pedig semmi korábbihoz nem hasonlítható atmoszférát teremtettek", nehéz hitelesen beszámolni arról a forradalomról, amit a négy Beatle, George Martin és a hangmérnökké előlépett Geoff Emerick az elmúlt két nap során az Abbey Road 3. stúdiójában véghezvitt.

Vége a vakációnak, ma megkezdődnek a hetedik nagylemez felvételei az Abbey Roadon.

Mind a négy Beatle Londonban van, ilyen se nagyon volt még az idén. Az új lemez felvételei két hét múlva kezdődnek, de a jól láthatóan kipihent csapat már tegnap összejött Robert Whitakerrel, aki valami furcsa koncepció mentén sajátos képeket készített az együttesről.

Zéró. Nem tudni, miért bizonyult az együttes büdösnek, de nem annyira róluk, sokkal inkább a Grammyről mond el bármit is a tény, hogy egy olyan korszakalkotó darab, mint a Yesterday, hat jelölésből egyet sem tudott díjra váltani a tegnap New Yorkban megrendezett gálán. Az, hogy a Help! sem a maga négy jelöléséből, csak hab a tortán.

Érdemes leszaladni az újságoshoz, és felnyalábolni egyet a London Evening Standard mai számából, Maureen Cleave jóvoltából John Lennonról olvashatunk benne nagyképet. A Beatle Weybridge-i otthonában látta vendégül az újságírót, akit a hatalmas terek mellett Lennon könyvgyűjteménye is lenyűgöz.

Bár próbálták titokban tartani a visszafogott eseményt, a sajtó nem maradhatott le róla, hogy tegnapelőtt az együttes legifjabb tagja, a nem egész 23 éves George Harrison feleségül vette a nála egy évvel fiatalabb szőke szépséget, Pattie Boydot.

Bocs, srácok, lebuktatok. Olvasóink jelentették, hogy tegnap mind a négy Beatle-t látták, amint többek között George Martin társaságában a CTS londoni stúdiójába érkeznek. Az ok: a BBC le fogja adni a tavaly augusztusi Shea Stadium-béli koncertet, de mivel a hangot nem sikerült megfelelő minőségben rögzíteni, nincs mese, utólag kell rájátszani a meglévő képsorokra.

Ő az az ember, aki az utolsó pillanatban lecsapott a Beatlesre. Ma már elképzelhetetlen, de ha azon a bizonyos három és fél évvel ezelőtti napon - amely pillanattól kezdve ezen a blogon figyelemmel kísérjük az együttes pályáját - George Martin nem ad esélyt a liverpooli négyeknek, könnyen lehet, hogy feladják a küzdelmet, és John Lennonnak, Paul McCartneynak, George Harrisonnak, Pete Bestnek ma polgári foglalkozása lenne (nem beszélve Ringo Starr-ról, akinek nevét soha senki nem emlegette volna a négy Beatle-ével egy mondatban).

Egyáltalán nem törvényszerű, hogy a Beatles ma is sok lépéssel versenytársai előtt jár, ahogy az sem, hogy ennyi sikerrel a hátuk mögött felderítetlen területek meghódításán munkálkodik.

Az együttes idén már harmadszor "lepi meg" a rajongói klub tagjait karácsonyi exkluzív kiadvánnyal (a korábbiak itt és itt). A lemez ezúttal sem mutat túl a komolytalan improvizációkkal tarkított poénkodáson, de ha nem várunk tőle ennél többet, mi is egészen jól szórakozhatunk rajta:

Számos kínos tévészereplés után tegnap végre egy kifejezetten nézhető produkcióban tűnt fel az együttes. A The Music of Lennon And McCartney koncepciója szerint a 45 perces adás a két Beatle szerzeményeire épül, közülük rengeteget ők maguk nem is jelentetettek meg.

A hétvégén véget ért a tíznapos brit turné, amely során nyolc város kilenc helyszínén tizennyolcszor játszották el ugyanazt a tizenegy számot. Az újabb dalok közül mindössze négyet válogattak be: az új kislemez mindkét A-oldalát, a Rubber Soul-ról pedig a Nowhere Man-t és - első alkalommal egy Harrison-szerzeményt - az If I Needed Someone-t. McCartney térfoglalását jelzi, hogy a Yesterday visszakerült a műsorba, méghozzá úgy, hogy egy elektromos zongorán kísérve magát egymaga adta elő; a blackpooli és a New York-i eset után ez mindenképp váratlan fordulat.

Ha már kellőképp elkoptattuk az A-oldalt, ideje megfordítani a korongot:

A dupla A-oldalas kislemezzel együtt mától boltokban a Beatles hatodik albuma, a Rubber Soul.

Számtalanszor előfordult már, hogy egy slágernek szánt dal a soron következő kislemez B-oldalára szorult, csak mert időközben felvettek egy még jobbnak bizonyuló számot. A mostani döntés viszont példanélküli: holnap, a Rubber Soul című nagylemezével együtt, a Beatles egy dupla A-oldalas kislemezt jelentet meg.

Most már biztos, hogy véget ért az az időszak, amikor a BBC kedvéért újra felvették a dalaikat, csak hogy ott exkluzív adásban szólalhassanak meg. Arra is rájöttek, hogy a különböző tévéműsorokban könnyedén helyettesíthetik magukat konzervvideókkal. Ezek után miért ne lehetne megtenni azt is, hogy előre rögzített interjúkat küldenek szét, akár a tengerentúli piacokra? Meg lehet.

Ringo Starr dalt szerzett! Legalábbis Lennon és McCartney mellett a "Starkey" név is ott díszeleg a What Goes On című dalnál. Vajon mivel járulhatott hozzá ehhez a jellegtelen, korábban már elvetett számhoz? Valószínűleg csak egy szófordulatot írt bele, a többiek pedig voltak olyan jófejek, hogy feltüntették a nevét a három nap múlva boltokba kerülő Rubber Soul című lemez borítóján. Bár ne tették volna. Mármint bár ne tették volna fel a What Goes On-t a korongra.

Erre igazán rájöhettek volna előbb is, nem túl bonyolult a képlet. Hogy lehetsz úgy ott a Föld összes tévéműsorában, hogy sehol sem vagy ott? Úgy, hogy bemész egy stúdióba, eltátogod az új számaidat (közben persze a lemezről szól a tökéletes változat), a kész videókat pedig - jó pénzért - magad helyett elküldöd a tévéshowknak. Mindenki örül.

Ez az, aminek látszik? Egy raklap az új lemezből? Ezek szerint már lejött a gyártósorról? De mi az a felirat? Biztos, hogy nem "Beatles", de akkor mi? Talán a lemez címe, de mi lehet az? Rubbish Soup? Ezek szerint nem is szerepel az együttes neve a borítón? Volt már ilyen valaha?

Néhány perccel ezelőtt elkészültek a hatodik nagylemez felvételeivel. 13 órája ülnek a stúdióban, most botorkálnak hazafelé az Abbey Roadról.

Felesleges az azzal kapcsolatos aggodalmaskodás, hogy vajon képes-e a Beatles elegendő dalt kipréselni magából az új lemezhez; úgy néz ki, tudják, mit csinálnak. Tegnap (pontosabban már ma) a legnagyobb lelki nyugalommal álltak neki az I'm Looking Through You-nak, annak ellenére, hogy először két hete, másodszor múlt héten sültek fel vele. Azóta elkészült hozzá egy vállalható középrész, így hajnali 4-re ez a szám is elnyerte végleges formáját.

A hatodik album még távol van a késztől, de van más kötelezettségük is, amellyel el vannak maradva: a rajongói kluboknak küldendő karácsonyi kislemezt is ki kéne préselniük magukból, főleg miután három hete már felsültek egyszer. Az együttes nem pánikol, a producer annál inkább, meg is próbált két legyet ütni egy csapásra: a tegnapi stúdiónapon, amikor egy új Harrison-dallal küzdöttek, letett egy magnót a fiúk elé, hátha a karácsonyi anyagon felhasználható poénkodások is elhangzanak.

Az már egyértelmű, hogy a We Can Work It Out és a Day Tripper kislemezen jelenik meg, rajtuk kívül pedig mindössze hat dal* állt készen két nappal ezelőtt; édeskevés egy nagylemezhez. Márpedig legkésőbb december elején meg kell jelennie ahhoz, hogy a karácsonyi őrületben idén is a Beatles taroljon. A probléma csak az, hogy a szerzők kezdenek kifogyni a dalokból.

Ismerve a műfaj színvonalát, szinte hihetetlen, de a tegnapi és a tegnapelőtti napon egy egészen vállalható showműsort forgatott az együttes The Music of Lennon And McCartney címmel.