Karácsony előtt nem csak egy új albummal, hanem egy a slágerlistákat újra meghódítani képes kislemezzel is elő kell állni. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy Lennon, McCartney vagy akár Harrison újabb szerzeményei a jól bejáratott utakon haladva születtek volna, sokkal inkább az ismeretlen területek vonzzák mindhármukat.
A kiadó szava persze nagy úr, így a tegnapi napot (és éjszakát) szinte teljes egészében a Day Tripper című dal felvételével töltötték. Elképzelhető, hogy Lennon a Rolling Stones Satisfaction-je nyomán lelt rá a transzba ejtő riffre (vagy csak az I Feel Fine-ét tökéletesítette?), ahogy az is, hogy valójában Harrison ujjaiból csúszott ki már évekkel ezelőtt, csak most hasznosult.
A Day Tripper-rel Lennon azokat az alkalmi drogfogyasztókat szólja le, akik csak a kispolgári lét szürke hétköznapjait élve szagolnak bele egy másik világba (ezért nevezi őket „átutazóknak”). Arról persze megfeledkezik, hogy kevesen vannak abban a kivételezett helyzetben, mint ő, aki a nap bármely pillanatában megengedheti magának, hogy nekiálljon tudatot módosítani. Oldalvást azokba a hölgyekbe is belerúg, akik abban lelik örömüket, hogy anélkül húzzák fel a rájuk mozduló urakat, hogy hajlandók volnának ágyba bújni velük. A magyar nyelvben is van erre egy szép kifejezés (lásd a címet), a brit szlengben ez volna a „prick teaser”, ami itt és most „big teaser”-ré szelidül.
Forrás: Rolling Stone
Ahhoz képest, hogy pár napja még szinte semmi nem volt meg a dalból, tegnap egész meggyőzően összeállt; valószínű, hogy előző nap a szerző McCartneyval együtt fejlesztette. Ne becsüljük le Starr teljesítményét sem, aki különösen a szóló alatt fokozza a feszültséget (ez még jobban érvényesül az első, szólóének nélkül hallható felvételnél, 1:35-1:56 között):
Levezetésként egyébként egy Harrison-szerzeménnyel is foglalkoztak tegnap, de nem jutottak vele messzire.
Egyelőre tehát a Day Tripper a fő kislemez-esélyes szám, meglátjuk, fölülírja-e az élet.
