Beatles 50

Mivel a lemezfelvétel jócskán elhúzódott, sem idejük, sem cérnájuk nem volt felkészülni a múlt pénteken megkezdődött világkörüli turnéra - ami meg is látszik. Leszámítva a New Musical Express május eleji gáláját, több mint fél év után találták magukat színpadon, és rögtön hat darab félórás koncertet kellett adniuk három NSZK-városban: először Münchenben, majd Essenben, végül a jó öreg Hamburgban, ahová három és fél év után tértek vissza.

Az éjjel befejeződtek a hetedik album felvételei, az együttes három tagja ebben a percben botorkál ki az Abbey Road-i stúdióból. Nem elírás, valóban csak hárman indulnak most haza.

Ha lenne több idejük, boldogan elszöszölnének még, de mivel pénteken már Münchenben lépnek fel, kizárólag a mai napjuk van arra, hogy felvegyenek egy utolsó számot az új albumra.

Már rég kész kéne lennie az új lemeznek, de sokszor annyira belefeledkeztek a stúdiómunkába, hogy alaposan megcsúsztak. Sokáig nem húzhatják az időt, mivel jövő pénteken már Münchenben kell színpadra állniuk.

Fél év. Ilyen hosszú ideig még nem váratta rajongóit az együttes új kislemezzel. Nemcsak ebből, hanem a tegnap boltokba került Paperback Writer / Rain hanganyagából is tisztán hallatszik, hogy a kereskedelmi szempontok egyre kevésbé érdeklik őket. Nem próbálnak már megfelelni a közönség igényeinek, inkább járatlan utakra próbálják terelni őket, miközben maguk is csak most fedezik fel ezeket. A tavaly év végi We Can Work It Out / Day Tripper-hez képest, amely minden invenciója ellenére igyekezett a rajongói hallójáratokhoz is idomulni, ez a fő elmozdulás.

A Beatles második lemezére írta első szösszenetét, az ötödik és a hatodik albumra már két-két szerzeménye is felfért, a most készülő korongra viszont már a harmadik Harrison-dal is elkészült.

Ringo Starrt annyira imádják a gyerekek, hogy Paul McCartney számára evidens volt, előbb-utóbb ír neki egy gyerekdalt, legyen mivel szórakoztatnia a kis anyaszomorítókat.

Bob Dylan, aki két éve mutatta be egymásnak a négy Beatle-t és a marihuánát, tegnap éjjel egész biztos, hogy valami keményebbet szedett be, méghozzá nem máshol, mint Kenwoodban, John Lennon Weybridge-i házában.

Az elmúlt két nap során két McCartney dalt is fúvósokkal díszítettek. A Got To Get You Into My Life-hoz három trombitás és két tenorszaxofonos* érkezett, a For No One-hoz pedig a szigetország egyik legkiválóbb kürtmuzsikusa, Alan Civil.

Legkésőbb tavaly ilyenkor a Beatles megtanulta ezt a leckét.

Akkor azért vonultak stúdióba, hogy két számot még hozzácsapjanak ahhoz a koronghoz, amelyik az USA-ban korábban megjelent lemezekről lespórolt dalokat vonultatta fel. A Dizzy Miss Lizzy és a Bad Boy hamar ki is jött a Beatles VI-re keresztelt amerikai lemezen. Előbbi aztán Angliában a Help!-en találta meg a helyét, utóbbival viszont egyáltalán nem találkozott a brit közönség - nem mintha sokat vesztettek volna.

Az Abbey Road-i stúdió légkörében minden nap újabb tónusokban szikrázik a kreatív felhő. A tegnapi már a negyedik nap volt, amit (részben vagy egészben) az I'm Only Sleeping című Lennon-dal kidolgozására fordítottak, csillapíthatatlan kísérletezési kedvvel.

Nem tudjuk megítélni, hogy a kétperces felvételnek valóban köze van-e az együtteshez, azt mindenesetre a neve elhallgatását kérő forrásunk sem állítja, hogy a nyolc vonós között bármelyik Beatle ott ülne. Azt viszont igen, hogy a szólamokat Paul McCartney új dalához George Martin komponálta és vezényelte, három egész nappal ezelőtt, az Abbey Road-i 2. stúdióban.

A múlt héten még a Dr. Robert után két új dallal foglalkoztak, és további fejlesztéseket eszközöltek a Mark I-on. Az egyik új szám Harrisonnak abból a frusztrációjából fakad, hogy alig marad valami a pénzből, amit keresnek, mert a nagyját elviszi az adóhatóság.

Egyszer volt, hol nem volt, az Atlanti-óceánon is túl, New York városában élt egy német orvos, akit úgy hívtak, Dr. Robert Freymann. Rendkívüli népszerűségnek örvendett a világ hírességeinek körében, mivel "éjjel-nappal, egyáltalán bármikor" a rendelkezésükre állt, ha "új és jobb" emberekké akartak válni.

A Paperback Writer után álltak neki, tegnap pedig be is fejezték a következő kislemez B-oldalára szánt dalt, a Rain-t.

Harrison rákattant. Ő nem annyira az LSD-re, mint az indiai zenére. Már a Norwegian Wood-ban megszólaltatta a szitárt, de a tegnapi felvételi napon egy teljes egészében indiai ihletésű számhoz fogtak hozzá.

Az a baj, hogy mivel az idei év első napján a Rubber Soul-ra utalva leírtuk, hogy "a folyamatos stúdiókísérletezések pedig semmi korábbihoz nem hasonlítható atmoszférát teremtettek", nehéz hitelesen beszámolni arról a forradalomról, amit a négy Beatle, George Martin és a hangmérnökké előlépett Geoff Emerick az elmúlt két nap során az Abbey Road 3. stúdiójában véghezvitt.

Vége a vakációnak, ma megkezdődnek a hetedik nagylemez felvételei az Abbey Roadon.