Tegnap 9 egész órán át próbálták és vették fel a McCartney-Asher saga legújabb epizódjából építkező I’m Looking Through You-t. A szerző pár hete még arra kérte barátnőjét, próbálja megérteni az ő álláspontját is („try to see it my way” – énekli az azóta már végleges formáját elnyert We Can Work It Out-ban), most viszont már úgy érzi, nem is ismeri a nőt, akivel veszekszik („I thought I knew you, what did I know?”).
McCartney több eszközzel is nyomatékosítani igyekszik vontatott beolvasását: a ritmusszekciót keményebbre veteti Starr-ral (a dob mellett claves és maracas is megszólal), több bluesos gitárszóló is felcsendül (hol a szerző, hol Harrison kezében; ki tudja, épp melyik szól), az elúszásban pedig egy erősen improvizatív, a szerző csatakiáltásaival tarkított zúzást hallhatunk. (Tavaly a She’s A Woman hozta ki belőlük az örömzenélést a stúdióban.)
Bármennyire is üdítő ilyen maníroktól mentesen hallani a Beatles kreatív munkáját, az I’m Looking Through You még nem korongérett, egy tisztességes középrész minimum kell ahhoz, hogy ne jusson a That Means A Lot sorsára. A két hete zajló felvételek eddigi tapasztalatai mindenesetre biztatóak; a Norwegian Wood-dal is csak a második felvételi napon vergődtek zöldágra.
Ekkor még Harrison szerint is minden rendben (forrás: Jane Asher Source)
Október 22-én egyébként befejezték a Nowhere Man-t, George Martin pedig végül elektromos zongorával töltötte ki az In My Life üresen hagyott szakaszát. Nem mutatjuk most meg, de annyit elárulhatunk, hogy a felvétel során a szalag fele sebességgel forgott...
