Paul McCartney alkotóerejét nem először serkenti párkapcsolati feszültség. Északi nyárspolgárként elvárná a már több mint két éve mellette álló barátnőjétől, hogy lesse „ura” minden gondolatát, a tanult, déli színésznő viszont perspektivikusabb őszi elfoglaltságnak ítélte az Old Vic társulattal való turnézást. A jelek szerint McCartney nem tudta elmagyarázni Jane Ashernek, hogy ez miért nem tetszik neki, így aztán fogta a gitárját, és mintha csak az élőbeszédét kísérné vele, dalba öntötte érveit.

 

A verzék teljesen kiforrottak, egy legalább ilyen meggyőző középrész viszont még hiányzik; McCartney valószínűleg nem véletlenül mutatta meg ezt az ötletét is szerzőtársának. Lennonnak tetszik a világos beszéd és a dísztelen dallam, már csak azért is, mert a saját hatását véli felfedezni a dalkezdeményen. Biztosra vehetjük, hogy nagy kedvvel fogja hozzátenni a magáét.

Paul Mccartney és Jane Asher (forrás: Pinterest)

Lennon persze nem lenne Lennon, ha nem törölt volna bele a McCartneytól kapott szalagba, így mi már kevesebbet hallhatunk a zenéből, de legalább betekintést kaphatunk abba is, milyen az, amikor Lennon szörnyen visszhangosítva Beatrix Potter mesét gügyög, valami ricsajjal a háttérben. Reméljük, legalább neki jólesett.