Több mint négy hónap éheztetés után a brit piac ma megkapja legújabb Beatles-betevőjét, de nem biztos, hogy ínyére lesz ez az ízvilág. A Ticket To Ride keményebb és lassabb húzású a jól megszokott Beatles-slágereknél, ráadásul az optimista tartalomnak is annyi: hősünket elhagyja az öntudatos nő, de ő a kisujját sem mozdítja azért, hogy ezt megakadályozza, beéri annak mormolásával, hogy „azt hiszem, most szomorú leszek”.
Bár a dal hangulatából, szövegéből teljesen egyértelmű, hogy az alapgondolat Lennoné, McCartney hozzáadott értéke sem elhanyagolható, és nem csak azért, mert kivette a szólógitárt Harrison kezéből. Az I Feel Fine / She’s A Woman kislemez óta egyre ambiciózusabban törekszenek hangosabb, összetettebb hangzásra, és erre ösztönzik őket az olyan versenytársak is, mint a Kinks vagy a Them. A Ticket To Ride-dal a Beatles orrhosszal újra előzi a kollégákat: a töredezett dobképlettel, a transzba ejtő, szinte a végtelenségig ismétlődő, csengő-bongó riffel, a mindent túlkiabálni igyekvő felsőszólammal megint csak olyan összkép tárul elénk, amilyennel soha korábban nem találkoztunk. Márpedig ez utóbbi „apróságok” mind McCartneyt dicsérik, hogy a zúzást az elúszásban ne is említsük; az újrahasznosított sorral („my baby don’t care”) ez az eddigi egyetlen Beatles-szám, ami meghaladja a három percet.
Két bohóckodós jelenet felvétele között (forrás: Lady P3pper)
Nem sokkal rövidebb a B-oldalon hallható, gyökeresen eltérő Yes It Is sem. A Lennon legromantikusabb és legszomorúbb bugyraiba bepillantást engedő dal talán az elhunyt édesanyja után érzett gyászról, talán az általa (is) megszemélyesített elérhetetlen, tökéletes nőideál utáni vágyról, talán a szerző boldogságra képtelen egójáról szól.
Bár a felvételek olykor ökörködésbe fulladtak, a végeredményen hallatszik, hogy mindannyian alázatosan odaálltak Lennon szerzeménye mellé, és a legjobbat hozták ki magukból. A stúdióban kidolgozott háromszólamú ének atmoszféráját tekintve ugyan a This Boy-t idézi, a Yes It Is jóval értékesebb darab lett, ahol a tartalom ki is tölti a formát.
Merész húzás a Beatles részéről két, mindenféle életigenlést nélkülöző dallal hírt adni magukról. S ha ez még nem volna elég, néhány nap múlva felveszik Lennon legújabb, Help! című számát, amiről egyelőre nem sokat tudni azon kívül, hogy az A Hard Day’s Night-hoz hasonlóan megrendelésre készül: akkor is, most is az utolsó pillanatban kitalált filmcímhez kellett dalt kanyarítani. Bár a mindannyiuk által utált Eight Arms to Hold You munkacímet a rendező, Richard Lester cserélte le, nem tűnik véletlennek, hogy Lennont egy segélykiáltás dalba öntésének feladata találja meg.
