Legkésőbb tavaly ilyenkor a Beatles megtanulta ezt a leckét.
Akkor azért vonultak stúdióba, hogy két számot még hozzácsapjanak ahhoz a koronghoz, amelyik az USA-ban korábban megjelent lemezekről lespórolt dalokat vonultatta fel. A Dizzy Miss Lizzy és a Bad Boy hamar ki is jött a Beatles VI-re keresztelt amerikai lemezen. Előbbi aztán Angliában a Help!-en találta meg a helyét, utóbbival viszont egyáltalán nem találkozott a brit közönség - nem mintha sokat vesztettek volna.
Majdnem sikerült az A Hard Day's Night-hoz hasonlóan kizárólag saját szerzeményekkel megtölteni a lemezt. Mivel azonban a That Means A Lot-tal és az If You've Got Trouble-lal felsültek, a Yes It Is-t és az I'm Down-t pedig kislemezek B-oldalán szórták el, kénytelenek voltak két feldolgozással kiegészíteni a tizenkét saját számból álló hanganyagot. A "Williams-napon" rögzített két dalból a Dizzy Miss Lizzy-nek jutott hely, a Bad Boy (egyelőre?) csak az amerikai piacon boldogítja a rajongókat. Starrnak, ahogy a Beatles For Sale felvételei során is történt, az utolsó pillanatban találtak megfelelő énekelnivalót: ez lett a színpadon korábban sosem (azóta már annál inkább) játszott Act Naturally.
Egy ideje nem foglalkozunk az együttes amerikai piacon megjelent lemezeivel, nem véletlenül. Az EMI tengerentúli leánya, a Capitol ugyanis módszeresen széttrancsírozza a Beatles műveit: alig több mint egy év alatt hat nagylemezen hozta ki az Angliában négy albumra elegendő hanganyagot. Igaz, a kislemezes számok is felfértek ezekre, az A Hard Day's Night filmzenéje pedig még extrákat is tartalmaz, de a lényegen ez nem változtat: az együttesnek semmi ráhatása nincs arra, hogy a kiadó mit kezd a dalaival, furcsa is, hogy jóformán szó nélkül tűrik.