Beatles 50

Paul McCartney alkotóerejét nem először serkenti párkapcsolati feszültség. Északi nyárspolgárként elvárná a már több mint két éve mellette álló barátnőjétől, hogy lesse "ura" minden gondolatát, a tanult, déli színésznő viszont perspektivikusabb őszi elfoglaltságnak ítélte az Old Vic társulattal való turnézást. A jelek szerint McCartney nem tudta elmagyarázni Jane Ashernek, hogy ez miért nem tetszik neki, így aztán fogta a gitárját, és mintha csak az élőbeszédét kísérné vele, dalba öntötte érveit.

Nem véletlenül ilyen nagy a csönd a Beatles háza táján. Hiába vezeti a Help! a listákat már vagy hat hete, a tavalyi és a tavaly előtti évhez hasonlóan a kiadó idén is elvárja, hogy az együttes kitermelje a második nagylemezt, így aztán október 12-én stúdióba is vonulnak. Az amerikai turné után most csak látszólag vannak tehát szabadságon, McCartney és Lennon gőzerővel írja az új számokat, Harrison sem tétlenkedik, Starr pedig apuka lett.

Bizony, az esküvő napján Maureen már minden bizonnyal terhes volt. Szeptember 13-án hozta a világra a második Beatle-babát, örök hűséget pedig alig hét hónappal ezelőtt fogadott Ringonak.

A Beatles mindent elért, amit a popszakmában el lehet; az őket övező őrület töretlen, bár a két hete zárult amerikai turné néhány foghíjas fellépő helyszíne arra enged következtetni, hogy kopik irántuk az érdeklődés.

Elég ciki, hogy egyetlen Beatles-koncertlemezt sem sikerült még piacra dobni. A Capitol már a tavalyi Hollywood Bowl-béli fellépésre úgy készült, hogy ősszel kiadja, de - néhány dal kivételével - annyira kiábrándítónak bizonyult a hangminőség, hogy letettek róla. Most viszont új, ráadásul dupla lehetőséget kaptak: az elmúlt két este a Beatles újra a Hollywood Bowl-ban lépett színpadra, így még válogathatnak is a felvételek között.

Aktív pihenéssel használja ki Los Angeles-i szabadnapjait a négy liverpooli. A Gábor Zsazsától bérelt Beverly Hills-i házban magányosan el tudják ütni az időt, kivéve, amikor néhány hölgyrajongó helikopterrel száll föléjük, hogy onnan próbáljon a medencéjükbe ugrani. Nem sok híja volt, hogy meg is tegyék.

A New York-i gigakoncert óta az együttes nem nagyon lát mást, mint hotelt, repteret, stadiont: Toronto után jött Atlanta, majd következett Houston, Chicago, Minneapolis, Portland, most pedig Los Angelesben kapcsolódhatnak ki, pár napig ugyanis nincs fellépés.

A New Yorkban indult észak-amerikai turné második, torontói állomásán Lennon úgy belejött a könyökkel glissandózásba, hogy szervizbe kellett vinni hangszerét, a tegnapi atlantai bulin így egy kölcsön Vox orgonán kísérhette le az I'm Down-t.

Tavaly is, idén is léptek már fel stadionban. Ekkora közönség előtt azonban még soha. 55,6 ezer ember sikítozása közepette játszani akkor is zavarba ejtő feladat, ha a négy Beatle történetesen két éve ebben az őrületben éli az életét.

A Blackpoolban két hete történteket még talán-talán lehetett ártatlan csipkelődésnek vélni, a tegnap esti Ed Sullivan Show során viszont Lennon már teljesen nyilvánvalóan adott hangot nemtetszésének partnere szólózása miatt.

Tegnap érkezett a Beatles a New York-i Kennedy reptérre, a szervek azonban a korábbi tumultuózus jeleneteket elkerülendő csak a média munkatársait engedték a közelükbe, a rajongókat kilométerekkel távol tartották:

Ha kezdő folk banda vagy, juss be a Cavernbe, vétesd észre magad Brian Epsteinnel, és máris ugyanannál a NEMS-nél menedzselnek, ahol a Beatlest. Nem kell beérned ennyivel: győzd meg a menedzsert, hogy egy Lennon-McCartney dalból többet is ki tudnál hozni, mint maguk a szerzők.

Majdnem sikerült az A Hard Day's Night-hoz hasonlóan kizárólag saját szerzeményekkel megtölteni a lemezt. Mivel azonban a That Means A Lot-tal és az If You've Got Trouble-lal felsültek, a Yes It Is-t és az I'm Down-t pedig kislemezek B-oldalán szórták el, kénytelenek voltak két feldolgozással kiegészíteni a tizenkét saját számból álló hanganyagot. A "Williams-napon" rögzített két dalból a Dizzy Miss Lizzy-nek jutott hely, a Bad Boy (egyelőre?) csak az amerikai piacon boldogítja a rajongókat. Starrnak, ahogy a Beatles For Sale felvételei során is történt, az utolsó pillanatban találtak megfelelő énekelnivalót: ez lett a színpadon korábban sosem (azóta már annál inkább) játszott Act Naturally.

Lennon egoját McCartney a Can't Buy Me Love-val szurkálta meg először, a Yesterday-jel pedig valószínűleg maradandó károsodást okozott.

Aligha lehetett volna szerencsésebben összepárosítani két új Beatles-dalt. A mély, de metsző humorú Lennon és a komolykodónak mondott melodista McCartney mintha szerepet cserélt volna. A magába forduló, épp a "kövér Elvis" korszakát élő Lennon az A-oldalon segítségért kiált, a lemez megfordítása után pedig McCartney mintha pont ebből űzne gúnyt.

Páratlan hét van, megint kaptak egy díjat. Pontosabban ötöt.

Öthónapos kihagyás után állt színpadra a Beatles Párizsban, a néhány napja indult európai turné keretében.* Ahhoz képest, hogy leszívta az energiájukat a több hónapig húzódó filmforgatás, majd a lemezfelvétel, meglepően nagy kedvvel játszanak:

Azoknak, akik azt képzelik, McCartney a könnyed, csak a formai finomságokra érzékeny, felületes szerző, ezzel szemben Lennon a mélyre ásó, önmarcangoló, nagybetűs művész, figyelmükbe ajánljuk az elmúlt két felvételi nap kontrasztját.

"McCartney mintha nem lenne alkotóereje csúcsán: a héten rögzített dalainak minősége nem közelíti meg a partnere által jegyzettekét, és ami a nagyobb probléma, a saját tavalyi szerzeményeiét sem" - írtuk aggódva februárban, amikor a film betétdalaival elkészültek. Tegnap óta viszont újra Lennon önbecsülését kell félteni, nem McCartney kreatív energiáit.

Hivatalos: a Beatles mind a négy tagja októberben kitüntetést vehet át a királynőtől, ezzel a Brit Birodalom Tagjaivá (MBE*) válnak. Hogy mi is az az MBE, néhány hete még maguk sem tudták, ez a három betű leginkább "Mr. Brian Epstein"-t jelentette számukra.

Fél év után tértek vissza a BBC stúdiójába, hogy ismét feljátsszanak néhány számot, de nem lennénk meglepve, ha ez lett volna az utolsó alkalom. Mi szükségük is volna már arra, hogy professzionális körülmények között rögzített dalaikat rohamtempóban reprodukálják, csak azért, hogy a rádió exkluzív anyagként adhassa le? Semmi.

Egy ideje nem foglalkozunk az együttes amerikai piacon megjelent lemezeivel, nem véletlenül. Az EMI tengerentúli leánya, a Capitol ugyanis módszeresen széttrancsírozza a Beatles műveit: alig több mint egy év alatt hat nagylemezen hozta ki az Angliában négy albumra elegendő hanganyagot. Igaz, a kislemezes számok is felfértek ezekre, az A Hard Day's Night filmzenéje pedig még extrákat is tartalmaz, de a lényegen ez nem változtat: az együttesnek semmi ráhatása nincs arra, hogy a kiadó mit kezd a dalaival, furcsa is, hogy jóformán szó nélkül tűrik.

Így megy ez minden filmforgatáson, nem igaz? Két jelenet között betoppan Peter Sellers, hogy a főszereplőknek Grammy-díjakat adjon át. Teljesen hétköznapi eset. A felvétel az NBC külön kiadásában megy majd le, mi már most láthatjuk:

John Lennont telibe találta Richard Lester ötlete. A rendező úgy döntött, Help! lesz a film címe, ami annyira passzol Lennon aktuális hangulatához, hogy múlt héten új, Weybridge-i lakásában meg is írta az azonos című dalt.

Több mint négy hónap éheztetés után a brit piac ma megkapja legújabb Beatles-betevőjét, de nem biztos, hogy ínyére lesz ez az ízvilág. A Ticket To Ride keményebb és lassabb húzású a jól megszokott Beatles-slágereknél, ráadásul az optimista tartalomnak is annyi: hősünket elhagyja az öntudatos nő, de ő a kisujját sem mozdítja azért, hogy ezt megakadályozza, beéri annak mormolásával, hogy "azt hiszem, most szomorú leszek".