Beatles 50

Bár próbálták titokban tartani a visszafogott eseményt, a sajtó nem maradhatott le róla, hogy tegnapelőtt az együttes legifjabb tagja, a nem egész 23 éves George Harrison feleségül vette a nála egy évvel fiatalabb szőke szépséget, Pattie Boydot.

Bocs, srácok, lebuktatok. Olvasóink jelentették, hogy tegnap mind a négy Beatle-t látták, amint többek között George Martin társaságában a CTS londoni stúdiójába érkeznek. Az ok: a BBC le fogja adni a tavaly augusztusi Shea Stadium-béli koncertet, de mivel a hangot nem sikerült megfelelő minőségben rögzíteni, nincs mese, utólag kell rájátszani a meglévő képsorokra.

Ő az az ember, aki az utolsó pillanatban lecsapott a Beatlesre. Ma már elképzelhetetlen, de ha azon a bizonyos három és fél évvel ezelőtti napon - amely pillanattól kezdve ezen a blogon figyelemmel kísérjük az együttes pályáját - George Martin nem ad esélyt a liverpooli négyeknek, könnyen lehet, hogy feladják a küzdelmet, és John Lennonnak, Paul McCartneynak, George Harrisonnak, Pete Bestnek ma polgári foglalkozása lenne (nem beszélve Ringo Starr-ról, akinek nevét soha senki nem emlegette volna a négy Beatle-ével egy mondatban).

Egyáltalán nem törvényszerű, hogy a Beatles ma is sok lépéssel versenytársai előtt jár, ahogy az sem, hogy ennyi sikerrel a hátuk mögött felderítetlen területek meghódításán munkálkodik.

Az együttes idén már harmadszor "lepi meg" a rajongói klub tagjait karácsonyi exkluzív kiadvánnyal (a korábbiak itt és itt). A lemez ezúttal sem mutat túl a komolytalan improvizációkkal tarkított poénkodáson, de ha nem várunk tőle ennél többet, mi is egészen jól szórakozhatunk rajta:

Számos kínos tévészereplés után tegnap végre egy kifejezetten nézhető produkcióban tűnt fel az együttes. A The Music of Lennon And McCartney koncepciója szerint a 45 perces adás a két Beatle szerzeményeire épül, közülük rengeteget ők maguk nem is jelentetettek meg.

A hétvégén véget ért a tíznapos brit turné, amely során nyolc város kilenc helyszínén tizennyolcszor játszották el ugyanazt a tizenegy számot. Az újabb dalok közül mindössze négyet válogattak be: az új kislemez mindkét A-oldalát, a Rubber Soul-ról pedig a Nowhere Man-t és - első alkalommal egy Harrison-szerzeményt - az If I Needed Someone-t. McCartney térfoglalását jelzi, hogy a Yesterday visszakerült a műsorba, méghozzá úgy, hogy egy elektromos zongorán kísérve magát egymaga adta elő; a blackpooli és a New York-i eset után ez mindenképp váratlan fordulat.

Ha már kellőképp elkoptattuk az A-oldalt, ideje megfordítani a korongot:

A dupla A-oldalas kislemezzel együtt mától boltokban a Beatles hatodik albuma, a Rubber Soul.

Számtalanszor előfordult már, hogy egy slágernek szánt dal a soron következő kislemez B-oldalára szorult, csak mert időközben felvettek egy még jobbnak bizonyuló számot. A mostani döntés viszont példanélküli: holnap, a Rubber Soul című nagylemezével együtt, a Beatles egy dupla A-oldalas kislemezt jelentet meg.

Most már biztos, hogy véget ért az az időszak, amikor a BBC kedvéért újra felvették a dalaikat, csak hogy ott exkluzív adásban szólalhassanak meg. Arra is rájöttek, hogy a különböző tévéműsorokban könnyedén helyettesíthetik magukat konzervvideókkal. Ezek után miért ne lehetne megtenni azt is, hogy előre rögzített interjúkat küldenek szét, akár a tengerentúli piacokra? Meg lehet.

Ringo Starr dalt szerzett! Legalábbis Lennon és McCartney mellett a "Starkey" név is ott díszeleg a What Goes On című dalnál. Vajon mivel járulhatott hozzá ehhez a jellegtelen, korábban már elvetett számhoz? Valószínűleg csak egy szófordulatot írt bele, a többiek pedig voltak olyan jófejek, hogy feltüntették a nevét a három nap múlva boltokba kerülő Rubber Soul című lemez borítóján. Bár ne tették volna. Mármint bár ne tették volna fel a What Goes On-t a korongra.

Néhány perccel ezelőtt elkészültek a hatodik nagylemez felvételeivel. 13 órája ülnek a stúdióban, most botorkálnak hazafelé az Abbey Roadról.

Felesleges az azzal kapcsolatos aggodalmaskodás, hogy vajon képes-e a Beatles elegendő dalt kipréselni magából az új lemezhez; úgy néz ki, tudják, mit csinálnak. Tegnap (pontosabban már ma) a legnagyobb lelki nyugalommal álltak neki az I'm Looking Through You-nak, annak ellenére, hogy először két hete, másodszor múlt héten sültek fel vele. Azóta elkészült hozzá egy vállalható középrész, így hajnali 4-re ez a szám is elnyerte végleges formáját.

A hatodik album még távol van a késztől, de van más kötelezettségük is, amellyel el vannak maradva: a rajongói kluboknak küldendő karácsonyi kislemezt is ki kéne préselniük magukból, főleg miután három hete már felsültek egyszer. Az együttes nem pánikol, a producer annál inkább, meg is próbált két legyet ütni egy csapásra: a tegnapi stúdiónapon, amikor egy új Harrison-dallal küzdöttek, letett egy magnót a fiúk elé, hátha a karácsonyi anyagon felhasználható poénkodások is elhangzanak.

Az már egyértelmű, hogy a We Can Work It Out és a Day Tripper kislemezen jelenik meg, rajtuk kívül pedig mindössze hat dal* állt készen két nappal ezelőtt; édeskevés egy nagylemezhez. Márpedig legkésőbb december elején meg kell jelennie ahhoz, hogy a karácsonyi őrületben idén is a Beatles taroljon. A probléma csak az, hogy a szerzők kezdenek kifogyni a dalokból.

Ismerve a műfaj színvonalát, szinte hihetetlen, de a tegnapi és a tegnapelőtti napon egy egészen vállalható showműsort forgatott az együttes The Music of Lennon And McCartney címmel.

Ha nem is túl komolyan, de felmerült, hogy ne fogadják el az MBE*-kitüntetést, a júniusi sajtótájékoztató után azonban már nem volt visszaút. A királyi ház döntését nem várt felhördülés követte: a szemforgató megnyilatkozások után többen is akadtak, főleg háborús hősök, akik visszaküldték a kitüntetéseiket, mivel nem óhajtottak azonos plecsnit viselni egy beategyüttessel.

Tegnap 9 egész órán át próbálták és vették fel a McCartney-Asher saga legújabb epizódjából építkező I'm Looking Through You-t. A szerző pár hete még arra kérte barátnőjét, próbálja megérteni az ő álláspontját is ("try to see it my way" - énekli az azóta már végleges formáját elnyert We Can Work It Out-ban), most viszont már úgy érzi, nem is ismeri a nőt, akivel veszekszik ("I thought I knew you, what did I know?").

Öt stúdiónap után egyértelműek a jelek: a Beatles sokkal jobb formában van, mint az Help! felvételeinek hasonló idejében. Ehhez persze az is kell, hogy most nem rohannak sem filmet forgatni, sem turnézni, van idejük a stúdióban farigcsálni a részleteket, de ezek a körülmények nem jelentenének sokat, ha nem vadásznának hárman is új dalszerzési területeken.

Bár Paul McCartney és John Lennon egy ideje már nem vállvetve írják dalaikat, továbbra is a legjobbat hozzák ki egymásból. A félkész We Can Work It Out mccartney-s verzéihez tökéletesen illeszkedő, de eltéveszthetetlenül lennonos középrészt kanyarított a szerzőtárs.

Tegnap nem volt valami nagy formában az együttes, szerencse, hogy nem az Abbey Roadon kellett folytatniuk a lemezfelvételeket, hanem a Marquee Studioban gyűltek össze, hogy a szokásos ökörködésekkel tarkított karácsonyi kislemezüket rögzítsék, amelyeket hagyományosan a rajongói klubok tagjai kapnak meg exkluzívan.

Harrison dalának véglegesítésével kezdődött a tegnapi stúdióülés. A Don't Bother Me, az I Need You és a You Like Me Too Much után az If I Needed Someone így már a negyedik szerzeménye Harrisonnak, ami megjelenhet - és még alig kezdődtek meg a lemez felvételei. A nap nagy dobása azonban vitán felül az In My Life.

Karácsony előtt nem csak egy új albummal, hanem egy a slágerlistákat újra meghódítani képes kislemezzel is elő kell állni. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy Lennon, McCartney vagy akár Harrison újabb szerzeményei a jól bejáratott utakon haladva születtek volna, sokkal inkább az ismeretlen területek vonzzák mindhármukat.

Úgy látszik, a Beatles ráállt a humor-témára. Lehet, hogy az egyre jobb barátjukká váló marihuánának is szerepe van ebben, de inkább arról van szó, hogy a gyakran sehová sem vezető dalszövegeiket igyekeznek a zenéjükhöz méltó szintre emelni.