Beatles 50

A manilai rémálom után mindannyian az édes otthonra vágytak, de előtte két nap erejéig útba ejtették Indiát. Annak ellenére nem sikerült itt sem eltűnniük a világ szeme elől, hogy nem volt sem fellépésük, sem hivatalos programjuk. A reptéren tömegek várták őket, a szálloda körül pedig szabályos sátortábor alakult ki.

Japánban csak a Budokant "szentségtelenítették meg", a Fülöp-szigeteken viszont az elnöki házaspárt törölték képen - anélkül, hogy tudtak volna róla.

Tavaly még örültek neki, amikor egy színpadi monitornak köszönhetően váratlanul hallották is, mit játszanak egy koncerten, most viszont csak azzal szembesítette őket a viszonylag csendes japán közönség, hogy csapnivaló a színpadi teljesítményük.

Mivel a lemezfelvétel jócskán elhúzódott, sem idejük, sem cérnájuk nem volt felkészülni a múlt pénteken megkezdődött világkörüli turnéra - ami meg is látszik. Leszámítva a New Musical Express május eleji gáláját, több mint fél év után találták magukat színpadon, és rögtön hat darab félórás koncertet kellett adniuk három NSZK-városban: először Münchenben, majd Essenben, végül a jó öreg Hamburgban, ahová három és fél év után tértek vissza.

Az éjjel befejeződtek a hetedik album felvételei, az együttes három tagja ebben a percben botorkál ki az Abbey Road-i stúdióból. Nem elírás, valóban csak hárman indulnak most haza.

Fél év. Ilyen hosszú ideig még nem váratta rajongóit az együttes új kislemezzel. Nemcsak ebből, hanem a tegnap boltokba került Paperback Writer / Rain hanganyagából is tisztán hallatszik, hogy a kereskedelmi szempontok egyre kevésbé érdeklik őket. Nem próbálnak már megfelelni a közönség igényeinek, inkább járatlan utakra próbálják terelni őket, miközben maguk is csak most fedezik fel ezeket. A tavaly év végi We Can Work It Out / Day Tripper-hez képest, amely minden invenciója ellenére igyekezett a rajongói hallójáratokhoz is idomulni, ez a fő elmozdulás.

Ringo Starrt annyira imádják a gyerekek, hogy Paul McCartney számára evidens volt, előbb-utóbb ír neki egy gyerekdalt, legyen mivel szórakoztatnia a kis anyaszomorítókat.

Hosszú hónapok után nemcsak egy fellépéssel, BBC-interjúkkal is életjelt adott magáról az együttes. Tegnap Brian Matthew először az egész csapatot ültette le, hogy a Saturday Club 400. műsorában beszéltesse őket készülő új lemezükről.

Négy és fél hónappal az után, hogy utoljára színpadon álltak, tegnap öt dalt adtak elő a londoni Empire Poolban, a New Musical Express menetrendszerű gáláján.

A múlt héten még a Dr. Robert után két új dallal foglalkoztak, és további fejlesztéseket eszközöltek a Mark I-on. Az egyik új szám Harrisonnak abból a frusztrációjából fakad, hogy alig marad valami a pénzből, amit keresnek, mert a nagyját elviszi az adóhatóság.

A Paperback Writer után álltak neki, tegnap pedig be is fejezték a következő kislemez B-oldalára szánt dalt, a Rain-t.

Az a baj, hogy mivel az idei év első napján a Rubber Soul-ra utalva leírtuk, hogy "a folyamatos stúdiókísérletezések pedig semmi korábbihoz nem hasonlítható atmoszférát teremtettek", nehéz hitelesen beszámolni arról a forradalomról, amit a négy Beatle, George Martin és a hangmérnökké előlépett Geoff Emerick az elmúlt két nap során az Abbey Road 3. stúdiójában véghezvitt.

Mind a négy Beatle Londonban van, ilyen se nagyon volt még az idén. Az új lemez felvételei két hét múlva kezdődnek, de a jól láthatóan kipihent csapat már tegnap összejött Robert Whitakerrel, aki valami furcsa koncepció mentén sajátos képeket készített az együttesről.

Érdemes leszaladni az újságoshoz, és felnyalábolni egyet a London Evening Standard mai számából, Maureen Cleave jóvoltából John Lennonról olvashatunk benne nagyképet. A Beatle Weybridge-i otthonában látta vendégül az újságírót, akit a hatalmas terek mellett Lennon könyvgyűjteménye is lenyűgöz.

Bár próbálták titokban tartani a visszafogott eseményt, a sajtó nem maradhatott le róla, hogy tegnapelőtt az együttes legifjabb tagja, a nem egész 23 éves George Harrison feleségül vette a nála egy évvel fiatalabb szőke szépséget, Pattie Boydot.

Bocs, srácok, lebuktatok. Olvasóink jelentették, hogy tegnap mind a négy Beatle-t látták, amint többek között George Martin társaságában a CTS londoni stúdiójába érkeznek. Az ok: a BBC le fogja adni a tavaly augusztusi Shea Stadium-béli koncertet, de mivel a hangot nem sikerült megfelelő minőségben rögzíteni, nincs mese, utólag kell rájátszani a meglévő képsorokra.

Ő az az ember, aki az utolsó pillanatban lecsapott a Beatlesre. Ma már elképzelhetetlen, de ha azon a bizonyos három és fél évvel ezelőtti napon - amely pillanattól kezdve ezen a blogon figyelemmel kísérjük az együttes pályáját - George Martin nem ad esélyt a liverpooli négyeknek, könnyen lehet, hogy feladják a küzdelmet, és John Lennonnak, Paul McCartneynak, George Harrisonnak, Pete Bestnek ma polgári foglalkozása lenne (nem beszélve Ringo Starr-ról, akinek nevét soha senki nem emlegette volna a négy Beatle-ével egy mondatban).

Az együttes idén már harmadszor "lepi meg" a rajongói klub tagjait karácsonyi exkluzív kiadvánnyal (a korábbiak itt és itt). A lemez ezúttal sem mutat túl a komolytalan improvizációkkal tarkított poénkodáson, de ha nem várunk tőle ennél többet, mi is egészen jól szórakozhatunk rajta:

Számos kínos tévészereplés után tegnap végre egy kifejezetten nézhető produkcióban tűnt fel az együttes. A The Music of Lennon And McCartney koncepciója szerint a 45 perces adás a két Beatle szerzeményeire épül, közülük rengeteget ők maguk nem is jelentetettek meg.

A hétvégén véget ért a tíznapos brit turné, amely során nyolc város kilenc helyszínén tizennyolcszor játszották el ugyanazt a tizenegy számot. Az újabb dalok közül mindössze négyet válogattak be: az új kislemez mindkét A-oldalát, a Rubber Soul-ról pedig a Nowhere Man-t és - első alkalommal egy Harrison-szerzeményt - az If I Needed Someone-t. McCartney térfoglalását jelzi, hogy a Yesterday visszakerült a műsorba, méghozzá úgy, hogy egy elektromos zongorán kísérve magát egymaga adta elő; a blackpooli és a New York-i eset után ez mindenképp váratlan fordulat.

Ha már kellőképp elkoptattuk az A-oldalt, ideje megfordítani a korongot:

A dupla A-oldalas kislemezzel együtt mától boltokban a Beatles hatodik albuma, a Rubber Soul.

Most már biztos, hogy véget ért az az időszak, amikor a BBC kedvéért újra felvették a dalaikat, csak hogy ott exkluzív adásban szólalhassanak meg. Arra is rájöttek, hogy a különböző tévéműsorokban könnyedén helyettesíthetik magukat konzervvideókkal. Ezek után miért ne lehetne megtenni azt is, hogy előre rögzített interjúkat küldenek szét, akár a tengerentúli piacokra? Meg lehet.

Ringo Starr dalt szerzett! Legalábbis Lennon és McCartney mellett a "Starkey" név is ott díszeleg a What Goes On című dalnál. Vajon mivel járulhatott hozzá ehhez a jellegtelen, korábban már elvetett számhoz? Valószínűleg csak egy szófordulatot írt bele, a többiek pedig voltak olyan jófejek, hogy feltüntették a nevét a három nap múlva boltokba kerülő Rubber Soul című lemez borítóján. Bár ne tették volna. Mármint bár ne tették volna fel a What Goes On-t a korongra.

Erre igazán rájöhettek volna előbb is, nem túl bonyolult a képlet. Hogy lehetsz úgy ott a Föld összes tévéműsorában, hogy sehol sem vagy ott? Úgy, hogy bemész egy stúdióba, eltátogod az új számaidat (közben persze a lemezről szól a tökéletes változat), a kész videókat pedig - jó pénzért - magad helyett elküldöd a tévéshowknak. Mindenki örül.