„Nagy tétekben mernénk fogadni, hogy a következő nagylemezről nem fog lemaradni” – írtuk a Money (That’s What I Want) című dalról, miután a Pop Go The Beatles harmadik adásában az együttes Anglia füleibe üvöltötte, hogy másra sem vágyik, mint pénzre. Bejött.
A Beatles a múlt heti Winter Garden-i fellépés előtt (forrás: BeatleSource)
Tegnap este kezdődtek meg az Abbey Roadon a Beatles második lemezének felvételei, de ellentétben az elsővel, most nem kell egy nap alatt ledarálni a teljes hanganyagot. Nehéz is volna, mert nem nagyon állnak rendelkezésre új saját szerzemények, bár az Orbison-turné során McCartney állítólag összeütött egy újabb levéldal-kezdeményt. A She Loves You és a Get You In The End várhatóan augusztusban jön ki kislemezen, így azok már nem kerülnek fel az albumra.
Mivel a BBC-nek mostanában úgyis gyártják a feldolgozásokat (csak júliusban harminchatot rögzítettek), adta magát, hogy szemezgessenek közülük. Tegnap este 7 és háromnegyed 11 között végül négy dalnak futottak neki – a februári alkalomnál lényegesen könnyedebben.
Egy kemény dióval, azzal a You Really Got a Hold On Me-vel kezdték a sort, amire már a június 4-ei BBC-adásban is érdemes volt a fülünket hegyezni. Nem egy olcsó színpadi sikerszámról van szó, hanem egy kiállásokkal teli, kétszólamú, bonyolult szerkezetű, lassú húzású, de mégis magával sodró dalról, aminek átdolgozása minden eddiginél több munkát igényelt az együttestől. Mégis, mivel a Beatles a Smokey Robinson & The Miracles tavaly megjelent kislemezét agyonhallgatta, és szinte az első perctől kezdve színpadon tartotta, olyan meggyőzően szólaltatta meg a stúdióban is, mintha egy gyermekkori kedvencet adtak volna elő. A You Really Got a Hold On Me azért is szerencsés választás, mert mind a négy tagnak biztosít brillíroznivalót, sőt, George Martin is beszállt zongorán. A koncerteken sikítozó lányoknak aligha ez lesz a kedvencük, de ha jól sikerül a keverés, erre a munkára a fanyalgóknak is oda kell majd figyelniük.
Másodikként a Money-t vették fel, aminek rezonáló atmoszférája a Twist And Shout-ét idézi. Érezhető, hogy három éve folyamatosan játsszák, és a tegnapi felvétel után az is egyértelművé vált, hogy az új lemez egyik húzó számához van szerencsénk. Nem szeretnénk Barrett Strong helyében lenni, akinek eredetijét a Beatles tegnap végleg zárójelbe tette.
Hogy milyen megfontolás alapján választották harmadikként a Devil In Her Heart-ot (mivel egy lányegyüttes, a Donays énekelte, eredetileg Devil In His Heart volt), arra nehéz magyarázatot találni, amikor több tucat erősebb szám van a tarsolyukban. Valószínűleg Harrisonnak akartak szólóének-lehetőséget biztosítani, de még a színpadon általa vitt dalok közül is rengeteg ütőképesebb állna rendelkezésre, például az Everybody’s Trying To Be My Baby.
Nagyon úgy tűnik, hogy a nap végére már mindannyian elfáradtak; a Till There Was You-nak is nekirugaszkodtak, de három balul elsült próbálkozás után elnapolták.
Három számra futotta tehát a Beatles erejéből. Megállás nincs, a turné folytatódik, a lemezhez várhatóan július 30-án térnek vissza. Keményen hajtják őket, de az Epstein és Martin által tervezett évi négy kislemez és két nagylemez idén tarthatónak tűnik.
