Tegnap délelőtt 10 órakor kezdtek, majd éjjel 11-kor hagyták el a stúdiót. Mindössze három és fél órát voltak közben távol, de akkor sem sziesztáztak, hanem rádiófelvételeket készítettek.
A délelőtti órákban ismét egy leányegyüttes, a Marvelettes számát dolgozták át. A Please Mister Postman-t már márciusban beválogatták egy rádióműsorba, utoljára pedig épp tegnap ment le a Pop Go The Beatles hetedik adásában. Érezhetően szeretik játszani, Lennon hangja telezengi a teret, bízzunk benne, hogy sikerült a stúdióban is ütőképesen rögzíteni.
A július 18-án felvett You Really Got A Hold On Me, a Money és a Devil In Her Heart után tehát elkészültek a negyedik feldolgozásszámmal is; ideje volt már, hogy belecsapjanak egy vadonatúj saját szerzeménybe, az elsősorban Lennonból kipattant It Won’t Be Long-ba. A robbanékony refrénnel induló szám azonnal letámadja a hallgatót, a verzék izgalmasak, a középrészek színesek, és visszatérnek a – még meg sem jelent – She Loves You-ból ismert „yeah”-k is, ezúttal felelgetős formában (lehet, hogy tudatos védjegykészítésnek vagyunk tanúi?).
Össze sem lehet hasonlítani a Beatles stúdióbiztonságát a (nem egész fél évvel ezelőtti) Please Please Me album munkálatai során tanúsítottal. Tény, hogy több idejük van most, de az ötleteik is jóval eredetibbek, ambiciózusabbak, mint amikor az élő produkciójukat csak reprodukálni akarták a stúdióban. Most mintha fordulna a kocka: az It Won’t Be Long összesen 23 nekifutás során elkészült vokáltengerét kihívás lesz koncerten előadni.
A kisujjukban lévő Till There Was You-t legutóbb félbehagyták, tegnap viszont 5 nekifutás után máris elégedettek voltak a végeredménnyel – pedig menet közben döntöttek úgy, hogy Starr a dobok helyett inkább bongón működjön közre.
Ugyanennyi elég volt Chuck Berry Roll Over Beethoven-jéhez; ezt tényleg álmukból felkeltve is stúdióbiztosan játsszák. A szólót Harrison énekli (két évvel ezelőtt vette át Lennontól), ami végképp érthetetlenné teszi, mi szükség van a Devil In Her Heart-ra.
A nap végére McCartney talán eddigi legkomplexebb szerzeménye maradt, az All My Loving. Két okból is rendhagyóan született az Orbison-turné során: előbb a szöveg állt össze a szerző a fejében, és ehhez kereste az akkordokat, ráadásul nem gitáron, hanem zongorán. Az egyszerre behízelgő és lendületes számba egy basszus-kiállás és egy dinamikus szóló is belefér, az It Won’t Be Long-hoz hasonlóan pedig akár kislemez-slágerként is elmenne. Összesen 13 felvétel készült belőle, de több közülük csak rájátszás volt, mondhatni hamar letudták.
Hat feldolgozásszám mellett tehát két kirobbanó erejű saját szerzemény máris dobozban van. Kíváncsian várjuk a folytatást.
