Dánia után tegnap Hollandiába repültek, ahol egy reptéri sajtótájékoztató után a szállodában is letámadta őket egy meglehetősen felkészületlen újságíró. A felvételen látszik, hogy nem tudja összepárosítani az arcokat a nevekkel (McCartneyt George-ként szólítja meg), de az sem tűnik fel neki, hogy Lennon „John Leonard”-ként mutatkozik be (0:37-nél; azon sem lepődnénk meg, ha a Beatle így írta volna alá az orra alá dugott sajtpapírt):
Hilegomban egy tévéfelvételen volt jelenésük, ahol a műsor első felében a közönség kérdéseire kellett válaszolniuk egy bárpultnál üldögélve.
Ordít, hogy Jimmie Nicol kívülálló, esélye sincs felvenni a banda tempóját. A nézők által felvetett unalmas házasság-témából a három Beatle azonnal kihoz valami vicceset (2:01-től): McCartney feldobja a labdát az egyetlen nős Lennonnak, aki közli, hogy a maga részéről 50 fontért vette a feleségét Nairobiban – majd Harrison azzal kontrázik, hogy csak second hand lehetett ilyen olcsó. Nicol kínosan röhög az egészen, bekapcsolódni egészen addig nem tud, amíg nem szólítják meg közvetlenül (5:00-tól). Becsületére legyen mondva, nem szégyelli nyíltan kimondani, hogy nem tud és nem is akar Ringo helyébe lépni.
Lennon, McCartney és Nicol a koppenhágai koncert beszámolóját olvasgatja
(forrás: The Guilly)
Ennél relevánsabbak a zenei témák. A Tony Sheridannel készített hamburgi felvételükre nem túl büszkék, és a nagy nyilvánosság előtt is megerősítik, hogy a Searchers mellett a Rolling Stonest kedvelik igazán a versenytársaik közül (4:37-nél). McCartney belátja (11:00-től), hogy a környezetükkel ellentétben ők nem veszik észre saját magukon a változást, de nem zárja ki, hogy módosul majd az ízlésük. A big band viszont nagyon távol áll tőlük.
A második részben már színpadra állnak, ahol meglehetősen sajátos módon vegyítik az élő zenét a playbackkel. Mivel a mikrofonok élesek, amikor épp kedvük tartja, ráénekelnek a bejátszott lemezfelvételre, furcsán kettőzve meg saját hangjukat.
A She Loves You, a Twist And Shout, az All My Loving és a Roll Over Beethoven alatt még béke van a stúdióban, a Long Tall Sally során azonban már egyre több lelkes néző jelenik meg körülöttük, hogy aztán a Can’t Buy Me Love alatt végleg elszabaduljon a pokol (5:09-től):
A tömeg feltartóztathatatlanul özönlik a színpadra, és bár néhány pillanatig sikerül az együttest és a produkciót is menteni, nem tudják végigtátogni a dalt, kénytelenek idő előtt elmenekülni a stúdióból – egyedül Nicol marad a helyén az utolsó taktusig.
