Bár a múlt csütörtöki rádiófelvételen még fegyelmezett svédek vették körül a Beatlest, a másnap startoló éles fellépéseken már volt, ahol a sikoltozástól semmit sem lehetett hallani a színpadi produkcióból. A Karlstadban, Stockholmban, Göteborgban, Boråsban és Eskilstunaban öt nap alatt lezajló kilenc (!) koncertet olyan kifejezésekkel illették a svéd lapok, mint „K.O.”, „vad eksztázis”, „a pop erotikus szentélye”. Hadd ne fokozzuk.
Mivel Boråsban csak egy koncertet adtak, lazán belefért az idejükben egy kis lemezdedikálás a Waidele lemezboltban, és a fotósok sem kímélték őket az elmúlt napokban:
Fotó: Bo Trenter (forrás: Wikimedia)
Nem szép tőlünk, hogy megmutatjuk a Drop In című tévéműsor tegnap este készült felvételét, mivel az csak vasárnap este kerül a svéd Sveriges csatornán adásba, de e nélkül nem tudnánk bebizonyítani, hogy az együttesen nyoma sincs fáradtságnak, pedig lenne rá okuk bőven:
Úgy volt, hogy csak a She Loves You-t és a Twist And Shout-ot játsszák el, de ez a pár perc is elég volt ahhoz, hogy úgy felforrósítsák a hangulatot, hogy a műsorvezető még egy (6:49-nél), majd – a vége főcímhez a színpadra siető szereplőket is leparancsolva – még egy (9:31-nél) számot kérjen: így került be spontán a műsorba az I Saw Her Standing There és egy rövidített Long Tall Sally. A végén még be is fogták a bandát egy kis össznépi tapsikolásba, ami szemmel láthatóan egyáltalán nem volt ellenükre.
Hazaindulás előtt ma reggel Klas Burling – miután az első és a tegnapi utolsó svédországi fellépést is ő celebrálta – egy interjút kért Paultól és Ringotól:
Paultól megtudjuk, hogy nincs megállás: holnaptól egy öthetes nagy-britanniai turné veszi kezdett, de persze a legnagyobb izgalommal a hétfői fellépést várják, amikor a királynő előtt lépnek színpadra.
A londoni reptéren aztán ma minden várakozásukat fölülmúlták az idoljaikat egy hete nélkülöző brit rajongók. Az együttest szállító gépet tömegek várták, csak hogy néhány pillanatra lássák Johnt, Pault, George-ot és Ringot. Egy gyors interjúra is elkapták őket, amelyből sugárzik, hogy egyre jobban érzik magukat a népszerű bőrükben. Paul nem zárja ki, hogy mind zenéjükben, mind külsőjükben változzanak, John pedig – követve George példáját – biztosítja az akcentusukat kritizáló Edward Heath-et, hogy nem fog rá szavazni:
A reptéri felfordulást egyébként teljesen véletlenül végignézte egy amerikai tévéguru, aki épp brit tehetségek felkutatására érkezett Londonba. Sose hallott a Beatlesről, de az őrület hamar meggyőzte arról, hogy az orra előtt van, amit keres. A fickót Ed Sullivan-nek hívják.
