A vakációnak vége, folytatódik a hajtás.
4-én már Dániában kell színpadra állniuk (majd jön Hollandia, Hong Kong, Ausztrália, Új-Zéland), de kipihenték magukat annyira, hogy ne essen nehezükre melóval tölteni az azt megelőző három napot: tegnap, ma és holnap bezárkóznak a stúdióba. A filmzenét már elkészítették, de ahhoz, hogy egy teljes értékű albumot dobjanak piacra, még 6-7 számot rögzíteniük kell. A Beatlesnek ez nem okozhat problémát, olyannyira nem, hogy a háromhetes szabadság során annyi új dalt termeltek, hogy még az is lehetséges, ez lesz az első lemezük, amelyen kizárólag saját szerzemények sorakoznak majd.
Ringo Starr, Paul McCartney, Jane Asher, Maureen Cox a Virgin-szigeteken (forrás: The Beatles Books)
A tegnapi stúdiónapot mégis egy feldolgozással, a Matchbox-szal kezdik, nem függetlenül attól, hogy a dal épp Londonban tartózkodó szerzőjét, egyik legnagyobb amerikai bálványukat, Carl Perkinst meghívták a felvételre. Folyosói pletykák szerint a mesterrel közös örömzenélgetéssel melegítettek be – sokat elmond az Abbey Road-i alkalmazottak mulyaságáról, hogy egyikük sem volt képes bekapcsolni egy rögzítő berendezést.
Az éles felvétel során már háttérbe vonult a vendég, de ez senkit nem fog megakadályozni abban, hogy biztos forrásból tudni vélje, titokban mégiscsak Perkins játszotta fel a szólót (Harrison volt az).
A Beatles korábbi színpadi műsorának egyik elmaradhatatlan eleme hamar szalagra került. Kezdetben egyébként Pete Best jutalomszáma volt, később Lennon vette át, hogy aztán most Starr előadásában ismerhesse meg a világ (akárcsak élőben, a stúdióban is egyszerre dobolt és énekelt). Nemrég a BBC-nek is feljátszották, másfél éve pedig így szólt a hamburgi Star Clubban.
Bár Lennon lelkesen állt a mikrofonhoz, a mára tervezett másik feldolgozásszámmal sem bíbelődtek többet. Ez még nem volna baj, az viszont annál inkább, hogy érződik, a Larry Williams jegyezte Slow Down kevésbé van ma a kisujjukban, mint akkor volt, amikor még több tucat dallal kellett szinte minden áldott este fellépniük. Remélhetőleg azért a BBC-nél tavaly produkált szintet tegnap is hozták.
Sokkal jobban izgatja őket az új számok stúdióban való kidolgozása, amelyek közül kettőre került sor tegnap. (A nyaralás során McCartney csak egyet hozott össze, Lennon viszont – talán bizonyításvágyból, talán csak mert unta a semmittevést – öt új szerzeménnyel tért haza.)
Az I’ll Cry Instead című country-and-western számot a film egyik jelenetéhez írta, de hiába a lendületesség, ha a szöveg nem hogy nem vidám, hanem kifejezetten önmarcangoló, sőt, mintha némi nőgyűlölet is beleképzelhető volna. A rendező így aligha fogja használni. Még a délutáni ülésen két külön részben vették fel, amelyek összebiggyesztése George Martin feladata lesz.
Ennél jóval mélyebbre hatol Lennon I’ll Be Back című szerzeménye, aminek kimunkálásában már McCartney is részt vett. A teljes esti stúdióidőt erre fordították, és meg is lett az eredménye.
A második nekifutásnál (0:00-tól) tesznek egy kirándulást 3/4-be, de ez tévútnak bizonyul (Lennon ráadásul nem is bírja kiénekelni a középrészt [0:59-nél]), hogy aztán a harmadiknál (1:12-től) zökkenőmentesen 4/4-ben folytassák.
A dal szerkezete már-már elemezhetetlen, refrénje nincs, a verzék, a bridge és a középrész bizonytalanul váltakoznak, miközben minden dogmára fittyet hányva már rögtön az elején A-dúrból A-mollba csúszunk át. Megszereztük a 12-15. próbálkozást is, de ezekkel csak annyiban vagyunk közelebb a végeredményhez, hogy hallhatjuk, időközben az elektromos gitárokat akusztikusra cserélték:
A legjobbnak az utolsó, 16. felvételt minősítették. Lennon ilyen őszintén még nem tárulkozott ki a nagy nyilvánosság előtt. Alig várjuk a megjelenést.
Ma további új számokat rögzítenek ugyanitt.
