Jót fog tenni a Beatlesnek, hogy elugrottak tegnap este a richmondi Crawdaddy Clubba, ahol kénytelenek voltak szembesülni azzal, hogy mások is próbálkoznak a dögunalmas brit zene fenekestül való felforgatásával. Sőt, olyan bandát láthattak, amilyenek ők már sosem lehetnek.
A Beatlest kötik a siker érdekében kötött kompromisszumai; már nem vehetik vissza a tavaly levetett bőrszerkót, már nem káromkodhatnak és nem is bagózhatnak kedvükre a színpadon. A szekér beindult, és jó néhány csalódott rajongójukkal ellentétben nem gondolják, hogy ennek érdekében már el is adták volna a lelküket.
A Rolling Stones nevű formáció tegnap esti koncertje azonban, amelyre hagyták magukat elcsábítani, bizonyosan emlékeztette Lennonékat az alig egy évvel korábbi önmagukra, amikor még nem erőltettek rájuk sem öltönyt, sem nyakkendőt, sem közönségigényt. Sőt, olyan megalkuvást nem ismerően provokatív, állatiasan agresszív, túláradóan erotikus produkciót láthattak, amilyet korábban el sem tudtak képzelni. Mind a bandát alapító Brian Jones, mind a másik pengetős fickó, Keith Richards kezében egészen egyedien zengett a gitár, de a reflektorfény vitán felül a hatalmas szájú frontemberre, a tagjait egyszerre idétlenül és erotikusan dobáló Mick Jaggerre irányult.
A Beatles jelenléte persze a Stones számára volt megtiszteltetés, a színpadon átmeneti zavar is keletkezett, amikor meglátták, hogy menedzserük, Giorgio Gomelsky épp egy asztalhoz kíséri Lennont, McCartneyt, Harrisont és Starrt. A megdöbbenésen gyorsan átlendülve aztán még inkább kitettek magukért, és le is nyűgözték a vendégeket. A stílusát még csak keresgélő, amatőr banda leginkább R&B dalokat játszik, olyanokat, amelyeket a Beatles is kedvel, de egészen másképp dolgozzák azokat színpadra.
A Beatles a Thank Your Lucky Stars felvételének szünetében, néhány órával a Rolling Stones koncertje előtt (forrás: BeatleSource)
Miután Jagger felmérte, milyen hatással voltak a néhány lépéssel előttük járó együttesre, meg is hívta az egész társaságot egy kis afterpartyra a lakásukra, ahol – az egymást sűrűn váltó vendégeken kívül – Jones és Richards is lakik. Vagy inkább csövezik. Bár Jagger mind a négy Beatle-nél jobb családi háttérrel rendelkezik, tudott nekik szutyokból újat mutatni: ilyen disznóólat, mint az az Edith Grove-i lakás, még egyikük sem látott. Ez persze nem akadályozta meg őket abban, hogy hosszú órákon át náluk igyanak, és jól elhülyéskedve egymás idoljait cikizzék.
Mindkét társaságnak van mit irigyelnie a riválisban, de közben egyikük sem cserélne a másikkal. A Stones szeretne már ott tartani, ahol a Beatles, de jól látszik, hogy ez a két banda olyannyira mást gondol a zenéről és a világról, hogy nem egymást lenyomva akarnak előrébb jutni.
Jonest persze nem kell félteni, elköszönés előtt kérte a négy Beatle-t, ugyan dedikáljanak már nekik egy képet magukról, hadd inspirálja őket rögös pályájukon. Miután magukra maradtak, egy rajzszöggel rögzítette az ereklyét az ételmaradékoktól és azonosíthatatlan emberi testnedvektől ragacsos falon, hogy aztán felavassák, mint dartscéltáblát.
