Ha Anglia most nem figyel fel a Beatlesre, akkor sosem fog. Pár perce egy majdnem minden brit háztartásba bekúszó, és nem mellesleg a fiatalok körében is népszerű műsorban, a Thank Your Lucky Stars-ban mutathatták be playback-tudományukat – de nem érték be ennyivel.
A múlt vasárnap készült felvétel próbáin tudták csak meg, hogy nem kell élőben előadniuk az azóta a Record Retailer listájára is betört Please Please Me-t, elég, ha tátognak. Sebaj, annál jobban tudtak figyelni a külsőségekre, és mint kiderült, a parasztvakítás sem áll távol tőlük.
Ahogy felcsendül a dal, a néző négy, első látásra egyforma figurát lát, akiknek még a fejmozgásukat is sikerül összehangolniuk. Hiába vannak rendesen felöltözve, a szokatlan, gombafejre emlékeztető hajviseletük láttán a negyven fölöttiek minden bizonnyal borbély után kiáltanak, miközben az együttes olyan pimaszul vigyorogja végig a produkciót, mintha azt sem tudná eldönteni, saját magát vagy a közönséget gúnyolja vele inkább.
Forrás: Oup Blog
Mivel a Please Please Me-t valószínűleg többször játszották a rádiók az elmúlt nyolc nap során, mint a Love Me Do-t három hónap alatt, a nézők egy része számára már ismerősen csenghet a dal. A jelentéktelen kísérőzenészekkel megtámogatott modoros énekeseken szocializálódott közönség számára viszont teljesen szokatlan a négy egyenrangú, de a szám végére mégis jól megkülönböztethető karakter ilyen gátlástalan, lehengerlő színpadi jelenléte.
A Beatles kihozta a lehetőségből a maximumot, pedig a műsor producere, Philip Jones, aligha gondolta, hogy ők lesznek az este fő attrakciója. A műsor első negyvenperces etapjában hét előadó is színpadra lépett, a liverpooli csapatnak csak a reklámszünet előtti utolsó helyen szorított helyet, egyetlen szám erejéig. Ezt is csak egy bizonyos Dick James közbenjárásárának köszönhetően tette meg – akit ki más izzított volna be, mint Brian Epstein.
Hogyan is történt ez? A sasszeműek már biztosan kiszúrták, hogy míg a Love Me Do korongján Ardmore & Beechwood Ltd. szerepel, addig a Please Please Me-t a Dick James Music Ltd. adta ki. Az első kislemez népszerűsítéséért ugyanis nem sokat tett az Ardmore & Beechwood, Epstein ezért igyekezett felnőni a feladathoz, majd új kiadó után nézett. George Martin mások mellett Dick Jamest ajánlotta a figyelmébe, aki hamar el is kápráztatta a menedzsert. Amint Epstein leforgatta neki a frissen rögzített Please Please Me-t, James tudta, hogy ez nagyot fog szólni. Meg azt is, hogy az együttesnek úgy kell most egy országos tévészereplés, ahogy fél éve kellett egy jó dobos. Felkapta hát a telefont, a Thank Your Lucky Stars producerét tárcsázta, két perc figyelmet kért tőle, majd odatartotta a kagylót a hangszóróhoz, hadd repessze be Jones dobhártyáját is az üvöltő Please Please Me. Hogy ez győzte-e meg, vagy James kitartó érvelése, mindegy is: a telefont úgy tették le, hogy a Beatlesnek belépője volt a januári műsorba. Epstein kezet nyújtott, s a kislemez kiadási joga ezzel máris Jamest illette.
A dörzsölt figura persze nem ebből az egy potenciális slágerből kívánt várat építeni, ennél jóval nagyobb szabású tervei vannak: miután Epstein bizalmát elnyerte, megkezdték a tárgyalásokat egy közös kiadó vállalat létrehozásáról. Ez még várat magára, a villámgyorsan tető alá hozott tévészereplés viszont ma este megvalósult. Miközben a briteket a rekordokat döntögető januári fagy és a munkáspárti vezető, Hugh Gaitskell tegnapi halálhíre bénítja, képernyőjükön keresztül a Beatles ma este friss életerőt fújt nappalijukba.
