A tegnapi stúdiónap tökéletes képet ad a Beatles titkáról. Az egyik pillanatban olyan jól elszórakoznak saját sekélyességükön, hogy felvételek tucatját kell röhögés okán leállítani, a másikban viszont varázsütésre haladják meg korábbi önmagukat, és hoznak létre valami tökéletesen eredetit.
Forrás: Wunderland
Lennon I Should Have Known Better című dalának olyan együgyű a szövege, hogy a szerzőnek több mint húsz nekifutásra volt szüksége, hogy komoly arccal végig bírja énekelni. Persze ebben az is közrejátszott, hogy a szájharmonika fújása után nem maradt benne elég szusz az énekléshez, illetve az is, hogy nem hallotta rendesen az akkordváltásokat, így úgy érezte magát, mint aki „egy zokniban énekel” (0:28-nál).
Míg a könnyed Lennon-dal több szakasza jóformán egy hangból áll, addig az And I Love Her dallama egyedülállóan hullámzik fel és alá, úgy, hogy két egymást követő hangja sohasem azonos. Az előző felvételi napon nem sikerült megtalálniuk a megfelelő hangszerelést és hangzásvilágot hozzá (0:52-2:15), tegnap viszont nagyot léptek előre. Először is Harrison egy bevezető hangsorral (2:17-től) és egy kiváló szólóval (3:10-től) állt elő, amivel lenyűgözte McCartneyt. A felvételhez Lennonnal együtt akusztikusra cserélte elektromos gitárját, Starr pedig bongóra váltott. Egy ízig-vérig McCartney-szerzemény így vált a Beatles csapatának produkciójává. Mivel még mindig nem elégedettek a végeredménnyel, várhatóan ma visszatérnek az And I Love Her-höz.
Szórakoztató, amikor a Beatles képtelen komolyan venni saját magát. És lélegzetelállító, amikor véresen komolyan veszik a zenét, amit alkotnak.
