Az amerikai médiamunkások nem esznek a Beatles tenyeréből. A CBS amerikai nézői nemsokára az alábbi riportfilmből értesülhetnek arról, hogy a „bogarak” (beetles) szó helyesírását kissé megváltoztatva Nagy-Britanniában már egy olyan jelenséget (Beatles) értenek, amely sikoltozásra ösztökéli a tinédzsereket, elsősorban a lányokat. A londoni fan clubban a rajongói levelek között matató tudósító, Alexander Kendrick jó hírként jegyzi meg, hogy ezek a magukból kivetkőző fiatalok egyáltalán tudnak írni.
A tudósítás – amelyben a múlt hétvégén készített koncertfelvételek képi anyagára a lemezről keverték rá a She Loves You-t – összehúzott szemöldökkel számol be a szigetországot felforgató együttesről, akik egyes szociológusok szerint a „proletariátus gyermekei”, mások inkább az amerikai sztárokra adott brit választ látják bennük, megint mások azt állítják, a Beatles a brit fiatalok álmának megtestesítői, olyanok, amilyenek ők maguk sosem lesznek. Kendrick a huszadik század antihőseiként aposztrofálja őket, akik „nem létező frizurával nem létező zenét” játszanak. A yeah-yeah-yeah védjeggyel is leereszkedően élcelődik, nem tudva, hogy az anyaországban az idősebb generáció épp amerikai beütése miatt kritizálja ugyanezt.
Forrás: Beatle.net
Hétfőn egyébként már az NBC-n is lement egy kevésbé lehúzós, de nem is túl érdekfeszítő anyag, amelynek legepésebb megállapítása szerint a Beatles sikerének egyik titka az lehet, hogy semmit sem lehet hallani az élő produkciójából.
A jövő februárban Amerikát is meghódítani kívánó együttesnek nem lesz könnyű dolga, ha addig nem kap ennél lelkesítőbb médiatámogatást, de az is lehet, hogy némileg kijózanítja a permanens őrülettől megrészegült tagokat a tény, hogy tisztes távolságból nem feltétlenül tűnnek félistennek.
