„Beatles Go Home”. Nem biztos, hogy a Salzburgba érkező együttes tagjai egyáltalán észrevették az artikulálatlanul sikoltozó rajongók mögött meghúzódó, ellenszenvüket betűnként kinyilvánító csoport üzenetét.
Bár a nevük elhallgatását kérő, demonstráló informátoraink szerint a tanárképzős osztály tagjai csak osztályfőnökük, Eberhard Stüber szigorú utasítására mentek ki a reptérre, többségük amúgy sem rajong az együttesért, sőt, a Beatlest övező hisztéria kifejezetten irritálja őket.
Ellenségekkel minden popszakmában működő formációnak számolnia kell, de a Beatlesre nem a maroknyi táblatartó ember, hanem saját maga jelenti a veszélyt. Fél éve még szembe mentek az árral, amikor belengették, akár le is mondják a Jacksonville-i koncertet, ha bőrszín szerint szegregálják a közönséget. Azóta Alabama államban komolyabbra fordult a polgárjogi küzdelem: Martin Luther Kinggel az élen az afroamerikaiak választójoguk tényleges megszerzéséért folytatnak elkeseredett harcot, a Selmaból Montgomerybe tartó múlt vasárnapi menet pedig véres összecsapásba torkollott. A Bahamákon eközben második filmjét forgató Beatles valószínűleg nem is értesült arról, mi zajlik tőlük alig ezer kilométerre. Olyan mennyiségben fogyott ugyanis a fű, hogy délutánonként a stáb már nem is számított a használhatatlanná váló együttesre, a fontosabb jeleneteket igyekeztek a délelőttök során felvenni.
Forrás: ORF
Nem sok jóval kecsegtet, ha a Beatles olyan erős falakkal kívánja megvédeni magát saját rajongóitól, amelyen nem szivárognak át a külvilág ingerei. Míg a nem túl színvonalasnak ígérkező film munkálatai már az ausztriai Obertauernben folytatódnak, ma a világ nem rájuk, hanem Lyndon B. Johnson elnök kongresszusi beszédére figyel.
