Beatles 50

Kicsit unalmas, hogy Liverpoolban már mindenki erről a Beatles nevű formációról beszél. A Cavern Clubba, ha ők játszanak, beférni se lehet, kétszer is adtak közös koncertet – a pályafutása zenitjén már jó ideje túljutott – Little Richarddal, a négy hete megjelent kislemezük pedig a szabad szemmel alig látható 32. a listán. Ennyitől, gondoltam, még csak nem kell hanyatt vágódnom, úgyhogy megvettem a Love Me Do-t, leforgattam egyszer, majd még egyszer – és még mindig semmi. Fülbemászó, de jelentéktelen dallamok, ócska szövegecskék, közepes előadásmód, legfeljebb a szájharmonika karakteres. Mondják, élőben sokkal energikusabbak, karizmatikusabbak, de akkor miért nem valami zúzósabb számmal jöttek ki az első kislemezükön? Ezzel aligha jutnak messzire.

Forrás: The BeatlesSource

Meg akartam nézni őket a Cavernben, de épp most húztak el Hamburgba, hó közepéig nem is jönnek vissza (állítólag már három nagyobb fellépéssorozat is mögöttük van, ennek köszönhető a koncertrutinjuk). Amikor megtudtam, hogy kapnak még egy esélyt a kiadójuktól, és elkészíthetik második kislemezüket, megpróbáltam kideríteni, hogy állnak a Please Please Me című dalkezdemény kipofozásával, mivel ennek legalább a címe ígéretes, nem olyan gyermeteg, mint a már két kiadott számé. Nem jártam sikerrel, csak más próbálkozásaikat tudtam megszerezni. Nincs más vágyam, mint hogy a Beatles elfogult rajongóinak körében feltornásszam a népszerűségi indexem, úgyhogy megosztom a Cavernben rögzített próbafelvételeket, nem mintha a nyilvánosságnak szánták volna őket.

Seventeen:

A Seventeen-ből még akár ki is sülhetne valami, ha a dobos feszesebb tempót diktálna, a szólóénekes pedig több életet volna képes beleadni a produkciójába. A szájharmonikás csávónak meg valaki igazán elmesélhetné a történetet a kalapácsos emberről, aki hajlamos volt mindent szögnek nézni: attól, hogy a Love Me Do-nak fazont adott vele, ehhez a számhoz még nem smakkol a hangszere. A szöveg viszont menő; egyértelmű, hogy nem csak táncra perdülésre inspirálta a szerzőt az a tizenhét éves női hölgy, már ha „érted, hogy értem”.

One After 909:

[audio:http://beatles50.hvg.hu/upload/2013/02/Beatles_1962Autumn_Cavern_OneAfter909_01.mp3|titles=Beatles – One After 909 – Cavern Club - 1962. autumn (1.)]

Forrás: BeatleSource (itt még egy verzió meghallgatható ugyanebből a dalból)

A One After 909 már jóval harmatosabb – ha elfogadnak egy jó tanácsot, ne is feccöljenek bele több energiát. A gitáros még veszi a fáradságot, hogy fel-feldobja a dögunalmas verzéket, de épp amikor főszereplővé válhatna, egy semmilyen szólót présel csak ki magából.

Catswalk:

[audio:http://beatles50.hvg.hu/upload/2013/02/Beatles_Catswalk_62autumn_01.mp3|titles=Beatles - Catswalk - Cavern Club - 1962. autumn (1.)]

Forrás: BeatleSource (itt még egy verzió meghallgatható ugyanebből a dalból)

A Catswalk-ról nehezebb bármit is mondani, nem kelti egy kész szám benyomását, a témából viszont akármi is lehet – bár inkább egy jazz-zenész számára tűnik hasznosíthatónak.

Imponáló, hogy saját dalokkal próbálkoznak, ahelyett, hogy profi szerzőket bíznának meg, de ha ezek a felvételek jelzik a színvonalat, aligha élik túl a 15 perc hírnevet. Ha a Please Please Me-vel nem ugranak szintet, biztosan nem.