A tegnapi stúdiónapon három dalt rögzítettek, de közülük csak az első saját szerzemény. Az I’m A Loser az I’ll Be Back-nél is mélyebb Lennon-réteget tár fel: a világ csúcsán tanyázó együttes vezéregyénisége mosolygós talpalávalóba csomagolva hozza rajongói tudomására, hogy amit ők látnak, az csak egy maszk, ő egyáltalán „nem az, akinek látszik”, hanem történetesen vesztesnek érzi magát. A tartalom és a forma közötti feszültség egyrészt lennonosan eredeti, másrészt nem lehet nem észrevenni benne Bob Dylan hatását.
Nyolc felvétel készült belőle, az első hetet megmutatjuk:
Van, amelyik McCartney elkésett belépése miatt szakad félbe, van, amelyik azért, mert Lennon „p”-hangjai berezonálnak. A szerző a végigjátszottakkal sem elégedett, ennek szinte minden alkalommal hangot is ad, a türelme felvételről felvételre érezhetően fogy. Amilyen nyomás alatt élik az életüket, ezen nincs mit csodálkozni.
John Lennon augusztus 11-én az Abbey Road-i stúdióban (forrás: Vox AC 100)
Roy Lee Johnson dala, a Mr. Moonlight következett – hogy miért pont ezt választották a kisujjukban lévő feldolgozásszámok százai közül, talán sosem tudjuk meg. Sokat nem bíbelődtek vele, a negyedik felvétel után félre is tették; az sem biztos, hogy a későbbiekben visszatérnek hozzá. A dal hatásos indulásán túl Harrison slide gitáron elprüntyögött szólókezdeménye érdekes még, ami persze nagyon zsengén szól, de jelzi, hogy ő is hajlamos a kísérletezésre.
Este 10-kor záróra van az Abbey Roadon – kivéve, ha a Beatlesnek túlórázhatnékja van. A Leave My Kitten Alone című Little Willie John számnak (Lennon a későbbi, Johnny Preston-féle verziót kedveli igazán) még ötször nekifutottak, és jóval energikusabb végeredmény született, mint a Mr. Moonlight esetében:
Jövő héten indul az amerikai turné, a lemezfelvételre tehát legkorábban szeptember végén térhetnek vissza.
